A hosszú hétvégén pörgettem a Linkedint és a Facebookot is. Számos üzletember, szakértő, vizionárius osztotta meg gondolatait, véleményét szakmai és nem szakmai témákban is. Neveket nem írok, mert nem egy konkrét személynél vagy csoportnál lettem figyelmes egy érdekességre.

Voltak bejegyzések, ahol nem feltétlenül volt igaza a posztolónak. Volt, ahol ezt szóvá is tették a kommentelők, de bizonyos embereknél egyáltalán nem volt ilyen jellegű hozzászólás. Persze a nem támogató kommenteket ki lehet porszívózni (nyom nélkül), de ezt a verziót elegánsan nem tekintettem reálisnak az esetükben.

Hogy lehet ez? Egyszer csak beugrott a holdudvar-hatás a viselkedési pénzügyekből (halo bias). Látok egy személyt, egy márkát. Ha az népszerű, a tömeg legitimálja őt, akkor biztosan jól látja a dolgokat. Persze attól, hogy valaki öltönyt vesz fel, még nem lesz automatikusan üzletember. És ez a befektetésekben is így van: attól, hogy a BMW vagy a Tesla jó autókat gyárt, a részvényük nem lesz mindig jó befektetés. Mert annak a megítélése sok más tényezőtől függ.

Természetesen nem szeretném megkérdőjelezni egy üzletember hátterét sem, ez a része nem is rám tartozik. Azt viszont érdemes látni, hogy pénzt csinálni, valami üzleti ötletet kitalálni és megvalósítani nem akkora nagy ördöngösség. Például amikor egyetemre jártam a 2000-es évek elején akkor egyetemistaként nagyon drága volt a mobilozás és az sms-ezés. Mi lett a megoldás? Lett külföldi sim-kártyánk, amikkel itthon ingyen lehetett sms-ezni. Zseniális megoldás? Szerintem igen.

Attól azonban, hogy volt egy ötletem, még nem lettem az élet professzora -mert ahhoz szerintem számos további készség, képesség szükséges. És ugye a jó pap holtig tanul. Ezek azonban nem feltétlenül derülnek ki egy bejegyzésből vagy egy kommentből. Hosszabb távon viszont nagyon is jól követhető az adott személy, csoport attitűdje, készségei, képességei. És szerintem ez a lényeg. Hogy mit mond. Nem feltétlenül az, aki mondja.