„Miért fektessek energiát egy képzésbe? Nulláról húztam fel a cégem, eddig is ment a szekér, ezután is fog valahogy” – fakadt ki egy Péter, egy hazai, félmilliárd forint éves árbevételű cég ügyvezetője egy múlt heti konferencián. „Máról holnapra nem termel pluszbevételt, kiadást jelent és még időt is kell áldoznom rá.” – tette hozzá.

Az ő székéből nézve igaza van. A vállalkozása működik, túlélte a pandémiát, az orosz-ukrán háborút, az elszálló inflációt és a mostani, közel-keleti konfliktust is. Ami viszont nem evidens és nem is könnyű megmutatni, hogy milyen alternatív pályák voltak a cégének életében.

Voltak olyan kimenetelek, ahol lehúzta volna a rolót. Olyan is, ahol már rég elérték volna az egymilliárd forintos árbevételt. Volna, volna – mind feltételes mód, de ezeknek is volt esélyük, hogy bekövetkezzenek. Miért érdekes ez mégis? Mert egy cég életében nem lehet akárhányszor próbálkozni.

A fizikában, a kémiában minden kísérletet meg lehet ismételni és adott nyomás, hőmérséklet, anyagtisztaság stb. mellett ugyanazt az eredményt kapjuk. Az én kedvenc kémiai kísérletem a kénsav és a porcukor reakciója, aminek során a kénsav kivonja a szenet a porcukorból. Maga a reakció hőt termel, a kiáramló gőz miatt a szén egy óriási kígyóvá válik annak során (innen a bejegyzés képe is).

Egy cégben viszont nem így működik. Nem lehet visszamenni a Start mezőre, mint a társasjátékban; hogy bocs, mégsem indítom el ezt a beruházást, töröljük az egészet. Nem lehet visszamenni az időben, hogy bocs, mégsem olvadunk össze a versenytársunkkal, menjünk vissza és sztornózzuk az ügyletet.

Adott a kérdés, akkor mégis hogyan lehet megnyerni a cégvezetőket, hogy gondolkodjanak alternatív pályákon? Készüljenek forgatókönyvekkel stresszhelyzetekre? Készítsenek pénzügyi tervet 5 évre előre? Hiszen az élet eddig őket igazolta. ☝

(fotó: Fine Art America)