9813,5 milliárd forintra emelkedett a forgalomban lévő készpénz aránya idén április végén – adta hírül az MNB múlt héten. Idén március végi állapot szerint egy év alatt darabszámban és értékben a 20.000 forintos bankjegy iránti kereslet növekedett leginkább. Míg 2025 márciusban 334 millió darab volt forgalomban, addig ez idén márciusban majdnem 369 millió darabra rúgott. Azaz a teljes készpénzállomány 77%-a Deák Ferenc arcmását tartalmazó bankókban pihen.

A készpénz állományának alakulásában több, párhuzamos folyamat bontakozik ki. Egyrészt növekszik az ügyletek összértéke, és ezen belül pedig nő az elektronikus fizetések súlya, aránya is. A felmérése alapján az iskolai végzettség és a jövedelem növekedésével párhuzamosan nő az elektronikus fizetések használata, ugyanakkor az a kortól kevésbé függ. Azaz nem lehet önmagában kijelenteni, hogy a fiatalok inkább elektronikusan, az idősek inkább készpénzzel fizetnek. Még ha esetleg magunk körül ezt is tapasztaljuk.

A készpénzhasználat alapvetően két okból történik. Egyrészt valamilyen vásárlás, fizetési ügylet kapcsán. Az MNB szerint az online pénztárgépek adatai alapján 2024-ben 10-ből 4 vásárlás történt elektronikusan, míg 100 elköltött forintból 60-at fizettek elektronikusan a vevők. Mindkét adat évről évre emelkedő tendenciát tükröz.

A készpénzhasználat másik fő oka a vagyonfelhalmozás. Ez meglepő, hiszen a készpénz nem kamatozik, sőt egy erősebb inflációs környezetben jelentősen veszít is az értékéből. Ugyanakkor az MNB egy 2022-es tanulmánya szerint a 20 000 forintosok mintegy 60 százaléka, míg a 10 000 forintosok mintegy 25 százaléka nem vesz részt a készpénzforgalomban. Az idei adatokra vetítve ez azt jelenti, hogy legalább 5000 milliárd forintnyi készpénz csak pihen a párnacihában.

Mégis miért ragaszkodnak egyes személyek a készpénzhez? Lehetnek történelmi okai, hiszen a párnacihában bármikor hozzáférhető, ellenőrizhető. Lehet mögötte költségtudatosság, hiszen sokszor a pénzfelvétel, a számlavezetés, az átutalás is díjköteles (ld. tranzakciós illeték, befektetésekhez kötődő díjak, jutalékok). Illetve lehet ok még a feketegazdaság, hogy az összegek rejtve maradjanak.

Így vagy úgy a készpénztartásnak van költsége az egyén szempontjából, sőt az egész társadalom szempontjából is. Az MNB kutatása szerint 2009 és 2019 között a pénzügyi infrastruktúrában látott fejlődés költségeit döntően a vállalkozások és kisebb részben a pénzforgalmi szolgáltatók fizették. Természetesen az MNB is visel költséget a készpénzgyártás, -csere, logisztika, ellenőrzés kapcsán; ám ezek mértéke nem publikus.

Ami viszont publikus, hogy az MNB mérlegének jelenleg közel harmadát kitevő készpénzállománynak van előnye is: erre az MNB nem fizet kamatot; ellentétben pl. a kereskedelmi bankok betéteire vonatkozó (jelenleg) 6,25%-os kamattal. Vagyis a készpénzhasználatnak van az MNB-re, illetve az egész társadalomra nézve pozitív hatása is – még ha erről általában kevesebb szó is esik. 😉