“Sajnálattal értesítünk, hogy az említett pozícióra beadott álláspályázatod alapján nem téged választottunk”. Jellegében ilyen leveleket szoktak küldeni a pályázóknak a vállalatok idehaza. Egyrészt ez egy óriási fejlődés, hiszen a karrierfókuszú oldalakon (pl. Linkedin) látható visszajelzések alapján manapság is vannak olyan szervezetek, akik még ennyire sem méltatják a hozzájuk pályázókat.

Az elutasítás mindenkinek fájdalmas, akár munkajellegű, akár baráti vagy párkapcsolati keretben történik. A feldolgozást, a megemésztést viszont segíti, ha valamilyen, akar negatív lezárást kap a történet. Mert a bizonytalanság, a hintában tartás még inkább megviseli az embereket.

Az utóbbi hónapokban én is pályáztam néhány állásra, mert nagyon szimpatikus volt a szervezet és a munkakör is. Gondolkodóba is estem, hogy afelé mozdítsam a karrierem. Ugyan ezek nem jöttek össze, mégis örülök, hogy megpróbáltam, mert így nincs az az érzés, hogy “mi lett volna ha”.

Számomra a legértékesebb visszajelzést egy fejvadász adta, aki egy startuphoz keresett szakembert. Bár nem engem választottak, mégis részletes indoklást kaptam a NEM hátteréről. A gond az volt, hogy nem csillogott a szemem a termék/szolgáltatás kapcsán (tényleg így volt), és ezt ők is érezték a beszélgetéseken. Viszont számos készségem kapcsán kaptam megerősítést, ami összességében nagyon jól esett.

Épp ennek kapcsán merült fel az ötletem, hogy érdemes lenne megreformálni a kiválasztási folyamatok ezen részét. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, mert legalább két kulcseleme van.

Az egyik, hogy jogi, munkajogi szempontból ezekre most nem vagy csak nagyon korlátozottan van lehetőség, tehát a szabályozási környezet újragondolása elengedhetetlen.

A másik, hogy ehhez szükség van olyan pályázókra és HR szakemberekre, akik tudnak ilyen visszajelzéseket adni és kapni.

Az is világos, hogy ez jelentős többletmunkát róna a vállalatokra, még több idő lenne a folyamat, de a végén motiváltabbak lennének a pályázók és a későbbi dolgozók. Szerintetek van létjogosultsága így ennek? Vagy csak álmodozzak tovább?