„Az euró bevezetése olyan, mint az első maraton lefutása. Nem az időeredmény számít, hanem az odavezető út” – ez a gondolat pattant ki a fejemből múlt szombaton reggel, amikor a Balaton IC a lepsényi S-kanyar után ráfordult az aligai-világosi magaspartra.

Gyerekként mindig vártam ezt a kanyart; mert ez volt az utolsó mozdulat, mielőtt elém tárult a Balaton. Maratont még nem futottam életemben, a leghosszabb táv, amit egyben megtettem, 34km volt a Velencei-tó körül. Ami 28-nak indult, de kétszer is eltévedtem.

Az euró kapcsán az utóbbi hetekben a gazdaság, a kormányzat, a vállalkozások potenciális nyereségei, kockázatai, veszteségei kerültek reflektorfénybe. Az eurót az optimális valutaövezet elmélete alapján vizsgálva az körvonalazódik, hogy minden eddigi szándék ellenére az euró mint termék egyelőre félkész.

Bár van közös és egységes monetáris politika, a fiskális politikáról (költségvetésekről) továbbra sem az EU, hanem alapvetően a tagállamok döntenek. Az EU költségvetése évente csak az EU (bruttó nemzeti) jövedelemének 1%-át teszi ki. A közös fizetőeszközhöz definíció szerint az EU dominanciája lenne szükséges a régió egészének költségvetését illetően.

Az egyes tagállamok sokszor eltérő üzleti ciklusban vannak. A pandémiát megelőzően azt tapasztaltuk, hogy az északi államoknál magasabb, a délieknél alacsonyabb alapkamat lett volna indokolt. Mintha ugyanabból a fizikakönyvből oktatánk az iskolában a harmadikosokat és a nyolcadikosokat.

Hasonló eltérés mutatkozik az EU-n belül az egyes régiók oktatási/képzési színvonala, illetve munkaerőpiaca kapcsán: idén a spanyolok 10%-os munkanélküliségi rátája mellett a lengyelek 3%-on állnak, azaz egyszerre van munkaerőhiány és -többlet. Az euróövezetben központok vannak, aminek eredménye, hogy a GDP-arányában pluszos és mínuszos folyó fizetési mérleg is jelen van (németek vs. görögök). Azaz a kiegyenlítő mechanizmusok, a mobilitás a közös valuta ellenére nem optimálisak.

Akkor temessük az eurót? Nincs értelme maratont futni, miután Sabastian Sawe áprilisban 1:59.30-as új világcsúcsot állított be? Dehogynem. Hiszen a maraton lefutásában nem a célba érés, hanem az odavezető út, a felkészülés a fontos. Ha egy gazdaság, egy kormányzat, egy társadalom kezet fog az euróról, akkor azon sokat nyerhetünk.

Az alacsonyabb kamatszint, kisebb infláció, valamint a zsugorodó államadósság és költségvetési hiány felér egy fogyókúrával. Ám a felesleges kilók leadása önmagában nem garantálja azt, hogy sikeres lesz a fogyókúra. Ahhoz ugyanis meg kell gátolni, hogy a plusz kilók visszajöjjenek.

Ehhez életmódváltás kell és pont ebben segít az euróhoz vezető út. Ezen meg lehet és meg is kell szokni, hogy pénzügyileg hatékonyabban működjön a kormányzat, ne engedjen a magasabb költségvetési hiány és infláció csábításának. Ha elérjük az eurót, teljesülnek a kritériumok, akkor a munka nagy részét elvégeztük. És akkor már mindegy is, hogy forint vagy euró a fizetőeszköz. Mert a felkészülés pipa.

(f: balaton.hu)