Akkor ez egy vakrepülés lesz – gondoltam magamban, amikor a műsorvezető feltette az első kérdést élő adásban. 2022-őt írtunk és nem sokkal korábban az S&P rontotta Magyarország hitelminősítéséhez kapcsolódó kilátásokat. Ennek volt hatása a hazai állampapírpiacon, illetve az euró/forint jegyzését is befolyásolta a döntés.

Az események kapcsán kaptunk egy felkérést a hírTV-től, hogy ezt egy szakértő magyarázza el élő adásban, mit jelent ez és hogyan érinti a vállalatok, a lakosság mindennapjait. A szokásos menetrend az interjúknál az, hogy ilyenkor a rádió, illetve a televízió részéről a szerkesztő küld néhány kérdést nagyjából egy nappal korábban. Ez mankóként szolgál a műsorvezetőnek, illetve a riportalanynak is a felkészülésben.

Ezen interjú előtt is kaptunk kérdéseket, ezek alapján az interjú nem igényelt különösebb felkészülést. Azok a kérdések köszöntek vissza, amelyek egyébként ügyfelek, partnerek, illetve a média más szereplői részéről is kiemelt érdeklődésre tartottak számot. Ennek tükrében a legnagyobb nyugalommal mentem a tévé épületébe.

Megvolt a smink, a fodrász igazított a hajamon és a stúdió szélén ülve vártam a rendező jelzését, hogy mikor és hova kell beülnöm. Csak mellékesen: a fegyvereknél az a szabály, hogy ha látsz egy fegyvert, arról azt kell feltételezni, hogy töltve van. Ugyanígy az egyik szabály a médiában, hogy ha látsz egy kamerát, arról azt kell feltételezni, hogy forog.

Intett a rendező, beültem a helyemre. Egyszer csak kigyulladt az előttem lévő kamera piros lámpája, innentől kezdett igazán dobogni a szívem, hiszen ez azt jelenti, hogy a kamera már közvetít, már vesz engem. Megvártam a felkonfot, azaz, amikor a műsorvezető bemutat engem és elmondja, hogy miről fogunk beszélni. Majd belevágtunk. Az első kérdés még határeset volt, a másodiknál azonban azt éreztem, hogy valami nem stimmel.

Az előzetesen egyeztetett kérdések nem kerültek elő az interjúban, ehelyett egészen más kérdéseket kaptam. Ezek releváns kérdések voltak, legalább olyan fontosak, mint az előzetesen megküldöttek; de külön nem készültem rájuk. Érződik is az interjúmon, hogy darabos vagyok. Sokat kellett külön gondolkodnom menet közben, hogy érthető, egyszerű és releváns válaszokat adjak.

A sztori érdekessége, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy nem azokat a kérdéseket kaptam, mert a végeredmény jó lett. Sőt, az agrárközpont vezetőjétől, Dávidtól is kaptam elismerő visszajelzést az aszállyal kapcsolatos gondolataimra. Én mégsem éreztem jónak az interjút akkor.

Ma már sikerként gondolok erre vissza és hasznos tapasztalatnak tartom. Egyrészt arra ösztökél, hogy a releváns témában érdemes naprakésznek lenni és konkrét üzenetekkel rendelkezni. Másrészt ezt a tapasztalatot az Akadémián ki tudjuk aknázni. Szóval dupla öröm.

A teljes interjú itt érhető el.