A szerelmes lányok lekaparnak egy keveset abból a fehér kőből, ami a templom északi falában van. Ezt a kőport pogácsába sütik vagy levesbe főzik és azt adják oda az udvarlónak; így érik el, hogy jól alakuljon a házasságuk. Ez a Szombathely mellett lévő Jáki templom egyik legendája.

2023 novemberben Szombathelyen jártam; a Savaria Economic Forum keretében tartottam előadást a regionális és globális gazdasági kilátásokról. Nagyon izgatottan léptem a pulthoz, mert tudtam, hogy az elemzői csapatomtól kaptam a vármegyére és a régióra vonatkozó speciális diákat.

Ezeket előadóként nagyon szeretem, mert növelik az elkötelezettséget és az érdeklődést a közönség részéről és egyben növeli annak esélyét, hogy az üzenetekre, illetve rám, az előadóra is jobban emlékeznek. Mert akkor legközelebb is mi kapjuk a felkérést, nekünk lesz lehetőségünk tolmácsolni a világ és hazánk gazdasági, pénzügyi folyamatait.

A konferencia elején jártunk, de az esti időpont miatt nem tűnt frissnek a közönség. Már az első percben éreztem a közönségre pillantva, hogy a szokásos lendület itt kevés lesz. Valamivel ki kell billenteni őket, mert ha így folytatom, akkor egyre többen bólintanak majd be vagy kezdik el nyomkodni a telefonjaikat.

Legyen valami humoros – gondoltam és a negyedik percben elmeséltem nekik a Jáki templom legendáját (ld. videó az első hozzászólásban). Egész pontosan a kapcsolódó saját élményemet. Mivel a volt feleségem Szombathely mellett született, sokat kirándultunk a környéken és a Jáki templomnál is jártunk. Sőt, én is kapargattam a követ és meg is nyaltam.

Ahogy ezt a sztorit elmeséltem, vártam a közönség nevetését, hogy kitörjön mint egy vulkán. Semmi. Néma csend. Még egy vigyorra se futotta. Nem értettem. Egy másodperc alatt kapcsoltam és léptem tovább az előadásban, mintha mi sem történt volna. Ez egyébként szintén egy hasznos előadói készség.

A közönség arra reagál, amire az előadó reagál. Olyan, mint amikor a gyerek futás közben elesik és keresi az anyja tekintetét. Ha az anya megijed, a gyerek is feszült lesz. Ha az anya bólint, mosolyog, akkor a gyerek is így reagál rá. És ugyanígy működik a közönség. Nem blokkoltam le, léptem tovább, így nem veszítettem el a közönséget.

Sőt, végül célt értem. A félresikerült poénnak köszönhetően vagy épp annak ellenére sokan jöttek oda hozzám a vendégek és a házigazdák közül, beszéltem velük a szünetben és a konferencia végén, el tudtunk mélyedni a szakmai és nem szakmai témákban. Ez persze nem jelenti azt, hogy száműztem a humort az előadásokból, csak másképp és máshol kell vele élni.

(fotó: nyugat.hu / Mészáros Zsolt)