Hogy a világelső a mának, az itt és mostnak él. Azt nézi, hogyan lehet haladni a céljai felé, ma milyen követ kell odébbgörgetni az útból, milyen feladatokat kell megoldani a siker érdekében.

Tisztában van vele, hogy a világon vannak dolgok, amikre nincs ráhatása. Ezek nem az ő felelősségi körébe tartoznak, így nem is érdemes rajtuk sokat kattogni.
Ezt én korábban egyszerűen a tojás-modellel szemléltettem. A tojás sárgája az, amire van ráhatásunk, a fehérje pedig az a rész, ahol csak nézők vagyunk.

A világelső és a második viszonyáról alkotott elmélet nem tőlem származik, hanem egy sportpszichológustól, Alextől, aki az osztrák felnőtt fociválogatottat is menedzseli. Alex három részre osztotta a világot: arra, amire nincs ráhatásunk. Amire csak közvetett ráhatásunk van. Illetve arra, ami kizárólag tőlünk függ.

És ez utóbbi az, ahova az erőforrásokat érdemes fókuszálni. Mert ennek van hatása, míg pl. Trump lépéseire vagy az EUR/HUF árfolyam várható alakulására vajmi kevés befolyásunk van. És ez az az attitűd, ami a világelsőket az első helyen tartja.

Nyilván könnyebb mondani, mit csinálni. Nekem már a tojás-modellem alkalmazása is óriási megkönnyebbülést jelentett. Nem is csak a döntéseimben, hanem az elengedésben. A felelősségi köröm meghatározásában.

Szeretek Zoli barátommal beszélni, mert számos ilyen jó gondolata van. Az osztrák focis példa is tőle származik. Apropó, hogy áll a foci VB? ⚽️