Vajon a képen látható két színpadi beszélgetés közül melyikre fognak emlékezni a résztvevők? Hm? Amúgy mindkettőre, de egészen más ok miatt. A bal oldalon lévő beszélgetéshez egy olyan bonyolult diát használtak a résztvevők, ami még közelről sem látható, nem is érthető. A közönség próbálja értelmezni, de sokszor inkább feszültté válik. Közben telnek a másodpercek, a beszélgetés zajlik és egyre kevesebben figyelnek a mondandóra.

Miért? Mert a közönség kapott egy információs Mount Everestet. Amit az előadók többször sikeresen megmásztak, a közönség azonban csak most, a dia kivetítésénél ért a hegy aljához. Képletesen éppen a szükséges felszerelésről, az alaptáborba jutásról, a hidegről, a légzésről szerez információkat.

Ideális esetben a nézők rájönnek, hogy ez itt és most nem sikerül, feladják és visszatérnek a beszélgetéshez. Ám mindenképp marad bennük egy űr, egy rossz érzés, egy kudarc, hogy valamiről lemaradtak. Akármilyen jó is a két előadó párbeszéde, olyan hátrányba hozták magukat, aminek sokszor egyetlen vége van: nem lesz üzlet.

Ezzel szemben a jobb oldalon lévő beszélgetés ívét, menetét csak néhány másodpercre töri meg az a pillanat, amikor a széket kivetítik. A székkel könnyen és gyorsan lehet azonosulni, nem tereli el a figyelmet. Sőt néhány néző esetében még az érdeklődést is fokozza, hiszen szokatlan egy ilyen egyszerű kép használata.
Mégis ez a hatásos és ez a kifizetődő stratégia a legtöbb esetben, mert itt a vizuális elem nem gátolja, hanem támogatja az üzenetek átadását – azaz lehet belőle üzlet.

És hogy miért most írtam erről? Szerdán a CXday konferencián jártam Zsófi meghívásából. A konferencia a képhez hasonlóan a dupla előadós formátumot használta és meghökkentő volt látni, hogy mennyire kicsin múlik egy jó és hatásos előadás. Zsófi is adott elő a konferencián, és ott is a szívembe zártam.

Miért? Mert azon kevés előadók egyike volt, aki valóban átugrotta a diákat az idő szűkössége miatt. Mindezt úgy, hogy az üzenetei megmaradtak, a gondolati ív nem sérült és mindezt hatásos szerepléssel párosította. Egy jó példa arra, hogy ez tanulható, elsajátítható – jelzem, nem tőlem tanulta. 🙂

(A képet egyébként NoteGPT-vel készítettem, mert senkit sem szerettem volna pellengérre állítani; az érintetteknek közvetlen visszajelzést adtam)