35 perccel a tervezett előadásom kezdete előtt érkeztem meg az Árpád-hotelbe, Tatabányára még 2019-ben. Az épületbe belépve már a földszinten gyanús volt, hogy alig lézengtek emberek. Nem így szokott kinézni egy konferencia. A ruhatárban megkérdeztem egy hölgyet, hogy mennyien vannak ma; mire csak annyit felelt: vége van, mindenki hazament.

Annyira megdöbbentett a hír, hogy néhány másodpercre lefagytam. Fel lehet menni körbenézni, ha gondolja – mondta, ezután fel is szaladtam a konferenciaterembe. A terembe lépve lenti kép fogadott, ami felett még hosszú másodpercekig nem tértem napirendre. Elővettem a telefonom, hívtam a banki kapcsolattartóm, de nem vette fel. Hívtam a szervező helyi szövetség kapcsolattartóját, de ő sem vette fel.

Belenéztem a levelezésembe a telefonomon, hogy biztosan jól emlékeztem-e az időpontra. Ott állt egyértelműen, hogy 13:30-tól adok elő. Abban maradtunk a szervezővel, hogy fél órával korábban érkezem, hogy legyen idő beszélgetni is a résztvevőkkel.

Nem így alakult: én ott álltam a laptopommal a jobb vállamon, két roll-uppal a bal kezemben és telefonommal a jobb kezemben. Ez ma itt nem sikerült. Mint aki egyesre felelt, úgy vonultam ki a teremből, le a lépcsőn, ki az épületből. Egyszerűen nem értettem a történetet. Már az autópályán tartottam Budapestre, amikor megcsörrent a telefon; visszahívott a szervező.

Tíz másodperc alatt minden világos lett. Havi és negyedéves ÁFA-bevallási határidő volt aznap, így a vendégek nagy része és néhány előadó is távolmaradt az eseménytől. A konferenciát 9-kor elkezdték, de már akkor világos volt, hogy roppant kicsi az érdeklődés. Így kevesebb, mint egy óra után be is rekesztették az egészet. Csak éppen megfeledkeztek arról, hogy a későbbi előadókat értesítsék.

Így tapasztaltam meg a saját bőrömön, hogy milyen fontos jól ismerni a célcsoportot, akinek előadást tervezek. Illetve, hogy érdemes még délelőtt is egyeztetni, ha esetleg csak később érkezem és adok elő egy konferencián. 😄