670 oldalas önéletrajzot küldött be egy jelölt pályázatként, mellékelte a forráskódot is – utalt egy meghökkentő esetre szerdán Zsuzsanna Garamszegi-Hollósy a Business Bistron. Petho Aniko egy másik pályázóról mesélt, aki futárszolgálattal, csili-vili borítékban küldte el önéletrajzát 10 cég első számú vezetőjének egy-egy nyitott pozíció kapcsán. Amiből 3 interjúja lett. ✔️

Ez a panelbeszélgetés a sztorikon túl is lendületes volt. A panel résztvevői szerintem előre egyeztettek a moderátorral: a beszélgetés folyamatos volt, a résztvevők egymásra is reagáltak, végig lazák voltak, de megtartották a szakmaiságot.

Andrea Hájer-Magó egy másik panelben arról mesélt, hogy milyen nehézséget jelent a céget érintő releváns információk eljuttatása a kollégákhoz. Az irodisták megkapják e-mailben, de a fizikai dolgozók csak egy táblán követték – ez utóbbi nem volt hatékony. Nagyon szerettem Andreát, mert roppant egyszerűen és mégis szenvedéllyel beszélt egy új vállalati kommunikációs rendszer bevezetéséről.

Különösen tetszett az a sztori, hogy a véradásért korábban nem rajongtak a dolgozóik, ám amikor bemutatták részletesen, mi történik a levett vérrel, hova kerül, kik kapják, egyből megnőtt az aktivitás. Ez is alátámasztja, hogy a transzparens kommunikáció növeli az elkötelezettséget, mert pontosan látom mi miért történik. 👏

Roppant meggyőző volt a színpadon Csaba Schuck, aki a stratégiai foresight fontosságáról beszélt. Csillogott a szeme, amikor arról volt szó, hogy milyen fontos, hogy a jövőt modellezzék a vállalatok, hogy könnyebben alkalmazkodjanak.

Imádtam a Lufthansa-sztoriját, akivel 2019-ben dolgoztak és javasolták, hogy legyen forgatókönyvük egy 30%-os utasszámcsökkenésre is. Először kételkedett a cég, aztán megcsinálták. Két hónap múlva jött a Covid – és Csabáéknak lett igaza.

Feketeövesként beszélt Gábor Nagy arról egy panelben, hogy vezetőnek lenni egy külön szakma, nem a szakértői szerep folytatása. Lendületes beszéde mellett konkret javaslatai tetszettek. Nem csak azért, mert a jövőt illetően a kommunikációt emelte ki kulcsfontosságú készségként. 🤝

Na jóóó, még említette az agilitást, a csapatmunkára való képességet, a delegálást, a tanulási hajlandóságot. És a próbálkozást, hogy merjünk kockáztatni. Gábor szinte ping-pongozott Tamás Barathival ebben a panelben, érezhetően egy hullámhosszon voltak. Tamás egyébként arról beszélt, hogy egy növekvő szervezetben meg kell rajzolni a felelősségi köröket és utána kell felvenni az ideális jelölteket.

A konferencián voltak előadók, akiknek sokat lehetne csiszolni a színpadi szereplésen. Szerintem érdemes rövidíteni és egyszerűsíteni a diasort, hogy maradjon idő a konkrét esetekre, a példákra, a sztorikra.

Minél izgalmasabb, annál könnyebben ragad meg a sztori és az előadó is. Végtére is, az előadóra azért vagyunk kíváncsiak, mert az ő szemüvegén keresztül, kicsit másképp akarjuk látni a világot. Mintha egy idegenvezetőt bérelnénk fel. 🤜🤛