A változás olyan, mint az alvás. Minél jobban erőlteted, annál nehezebben megy – mondta egy tavaly októberi konferencián István Havrancsik. Ez a gondolat jutott eszembe több előadás, panelbeszélgetés kapcsán is tegnap a Connect 2026 konferencián.

A legmeggyőzőbb szereplő Peter Balogh volt egy panelbeszélgetésben. egyszerűen fogalmazott, fokozatosan hozta be az új gondolatokat. Az eltérő szempontokat a paneltagokra reagálva vezette fel, ami erősítette az összképet.

A változás kapcsán több gondolata is volt, a kedvencem, hogy egy kellemetlen helyzetben mi a szerepünk? A probléma vagy a megoldás akarunk-e lenni. Illetve, hogy balesetekhez, hibákhoz hogyan viszonyulunk egy szervezetben. Ha az a szervezeti kultúra, hogy lehet hibázni, ez az életünk része; akkor a szervezet is erősebb lesz.

Ha esetleg a beszélgetés döcögött, akkor Csaba Azurák lendített rajta. Nagyon tetszett a sztorija, hogy az IT cégek most már bölcsészeket keresnek a promptok csiszolására külföldön. Illetve, hogy negatív rekordot tart egy Z-generációs munkavállaló, aki 6 perc után mondott fel új munkahelyén, mert nem fogadták őt személyesen.

Mate Fazekas az orosz-ukrán háború kitörése kapcsán mesélte el, hogy a cégénél akkor orosz és ukrán kollégák is voltak és hirtelen nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Nem volt recept, így leültek velük beszélni, átkeretezték a sztorit és végül kézfogással simították el a helyzetet. Máté ezt a sztorit elképesztő beleéléssel adta elő, öröm volt hallgatni.
Egy másik panelben Gábor Lázár mesélte el, hogy nekik 900 embert kellett a háború kitörésekor Kijevből mozgatni – és nem volt rá megírt forgatókönyv. Mindezt olyan dinamikával mesélte el, mintha egy Jason Bourne-filmet néztünk volna.

Hasonló élményem volt Hesna Al Ghaoui előadása alatt. Ugyan pszichológus, de végig úgy éreztem magam, mint a gimiben a biológia órán. Szakszavak nélkül, egyszerűen és szenvedélyesen magyarázta el az agy, az idegrendszer működését. Nagyon tetszett a példája, amikor egy szikla szélén állt. A félelme helyett azon kezdett gondolkodni, mit adhat neki a leugrás (egy új fejezetet a készülő könyvében).

Éva Kiss-Forgács egy exit-interjúról tett említést és hangsúlyozott közben úgy, hogy én is átéltem az érzést. A kolléga azt mondta, hogy azért távozik a szervezettől, mert nem érezte fontosnak magát. Éva jelezte, hogy ez neki kellemetlen volt és tanult belőle. Nagyon erős üzenet.

Éva még egy személyes élménye hagyott bennem nyomot. Férjével Szicíliában autóztak és defektet kaptak éjszaka a semmi közepén. A férje nem esett kétségbe, számos feladatot adott neki, amiről később kiderült, hogy tök felesleges volt. Mindezt csak azért, hogy őt megnyugtassa. Hogy a stresszt csökkentse. Imádtam a sztorit is és azt is, amilyen szenvedéllyel mesélte.

Tali jövőre ugyanitt. Már ha nem lesz változás. Mert az örök. Köszi Gabor Szoke a meghívást a konferenciára. 🫡