Megvolt a szikra. A felismerés. Az AHA-effektus. Amiről azt gondoltam, hogy majd nyáron megérkezik. Nem úgy és nem akkor, amikor terveztem, de meglett.

A hét elején egy szociológus és egy pszichológus által vezetett szeánszra estem be teljesen véletlenül. Bogarásztam az aznapi Facebook események között és így leltem rá a profilozás témájú előadásra, amit jelenleg is aktív nyomozók tartottak. Amit mondtak, az nagyon izgalmas volt, de ahogy mondták, azzal nem tudtam mit kezdeni.

Mindkét előadó a saját szakmai tevékenységéről beszélt, ehhez az egyikük egy kézben tartott füzetből vitte az előadást, a másik szakértő pedig úgy hadart, hogy extra figyelem kellett ahhoz, hogy lépést tartsak a mondandójával. A szereplés, előadás természetéből adódóan stresszes, de ez gyakorolható, tanulható. És szerintem aki egy füzetből tart előadást, az önmagát hitelteleníti. Nem tudom elhinni, hogy ő ennek a témának a szakértője. Lehet hogy az, de nem jön át.

Egy másik nap egy zártkörű konferencián vettem részt, ahol releváns témában egy nemrég leköszönt első számú vezető adott elő. Több évtizedes szakmai, több éves felsővezetői tapasztalat mellett egy telefont kézben tartva és abból felolvasva mesélt a saját szakmai múltjáról. Ennek okát nem világította meg, a hallgatóság szempontjából nem is feltétlenül releváns, de az összkép kiábrándító volt. Elképesztő szakmai és vezetői sikereit három másodperc alatt tette zárójelbe, amit mutatott. Amit láttunk.

És hogy miért is írom le ezeket? Mert ezek szorosan kötődnek ahhoz, amiről Petho Aniko írt a hét elején. A mostani időszak más vezetői skilleket kíván, mint a pandémia és a háború előtti korszak, jelenleg kiemelten fontos, hogy egy felsővezető tudjon beszélni, előadást tartani. A kollégáival és a partnerekkel, ügyfelekkel is.

Mióta olvastam Anikó sorait, ezen kattogok, hogyan is lehetne rávenni felsővezetőket, hogy a hiteles beszédet fontosnak tartsák. Lehet, hogy egy stratégiai-kommunikációs cég indítása lesz a megoldás? Kiderül hamarosan 🙂