Mi az üzenet? Mit szeretnél elmondani? Mi a tanulság? – szoktam kérdezni magamtól vagy másoktól, amikor egy prezentáció, egy előadás vagy egy cikk van a fókuszban. Nem tűnik fontosnak, de ha a szerzők, előadók végiggondolnák ezt, akkor mindenki jobban járna.

Az előadó, mert nem telefonnyomkodás és szúrós tekintet lenne a hallgatóság válasza. Vagy az olvasók végigolvasnák a cikket és annak egyértelmű üzenetén felbuzdulva megosztanák azt a saját kapcsolati hálójukban.

Azaz az olvasó kapna valamit. Sőt, visszakapna. Hiszen egy cikk elolvasása, egy előadás meghallgatása, megértése jelentős mentális erőfeszítést követel meg a hallgató, olvasó részéről.

Miért fontos ez? Mert megfordítja az adok-kapok irányát a kommunikációban. Amikor valaki ír egy cikket vagy tart egy előadást, sokszor az a fő motivációja, hogy sokat beszéljen, profinak tűnjön, mert az előadás hosszát, a karaktert könnyű mérni.

Érdemes azonban a befogadó fejével is gondolkodni. Egy 15-20 perces beszédet végigkövetni legalább ennyi fókuszált figyelmet kíván. Azaz a hallgató ennek tudatában vág neki az előadásnak, ő már előre tudja, hogy oda kell adnia 15-20 percet az életéből. És hogy mit kap cserébe?

Jó esetben hasznos, egyszerű, érthető tapasztalatot, mintát, sztorit, amit ő is tud alkalmazni. Rosszabb esetben unalmas fecsegést, érdektelen sztorikat, sablonszöveget. Tehát egy ismeretlen előadó előadás olyan, mint egy kaparós sorsjegy. Legrosszabb esetben elveszítjük az időt, jobb esetben annál lényegesen többet nyerünk. Nyilván egy ismert előadó esetben javul a nyerési esély, de ott is bukhat a mutatvány egyedi tényezők miatt.

Érdemes tehát úgy nekiállni egy előadásnak, hogy én már eleve tartozom a közönségnek (én így szoktam), és arra törekedni, hogy a végén törlesszek, azaz többet adjak nekik. Nem evidens, de tanulható, gyakorolható, érdemes próbálkozni. Szerintem megéri.