Akasztják a hóhért – gondoltam magamban amikor egy fejvadásszal egyeztettem egy vezérigazgatói pozícióról. A leírás alapján a pénzügyi szektorban keresi a tulajdonos a szervezet elsőszámú vezetőjét kb. 10 év vezetői rutinnal.
Bár már közel 15 év vezetői tapasztalatot szereztem karrierem során, úgy gondoltam, hogy ez inkább előny, mint hátrány a kiválasztás folyamán.

A sors fintora, hogy a fejvadász szerint végül bele sem kerültem a kalapba, mert nem volt vezérigazgatói tapasztalatom. Percekig ültem döbbenten és meredtem magam elé. Az első dolog, ami beugrott, hogy ültem már rengeteg interjún munkáltatói oldalon. Itt pont azért szerettek minket/engem a jelöltek, mert a releváns szakmai tapasztalatot sokszor nem kritériumnak, hanem előnynek tüntettük fel.

Gondolkodjunk a pályázó fejével: ha a felvételnél elvárás a tapasztalat, de azt nem tudom megszerezni (mert mindenhova csak tapasztalattal lehet bekerülni), akkor mégis hogyan lépek egyről a kettőre? Én most értettem meg igazán ezt a szituációt.

De miért is probléma ez? Mert egy fejvadász vagy a szervezet nem feltétlenül mer kockáztatni. Jöjjön olyan vezérigazgatónak, aki egyszer már az volt. Hogy jól csinálta-e? Nem biztos.

Az viszont igen, hogy én másképp látom a sztorit. Szerintem a korábbi státuszoknál, titulusoknál fontosabbak az illető készségei és tulajdonságai. Leginkább a tudás és a hozzáállás: hogy valaki ért a pénzügyekhez és nem esett le nála feladat a földre. Hogy amit csinál, azt szenvedéllyel csinálja. Hogy milyen az értékrendje: azt tegye, amit mond; és azt mondja, amit gondol. Hogy vállalja a hibáit és képes legyen tanulni belőle. Hogy tudjon hallgatni és beszélni is. Hogy tartsa felelősségben a munkatársait, tudjon delegálni és számonkérni.

Én ezekben a készségekben és értékekben hiszek. Hogy ennél a konkrét cégnél ez passzolt volna a tulajdonos elvárásaihoz, az vélhetően sosem derül ki. Ami viszont biztos, hogy minden „nem” közelebb visz az „igen”-hez. Ahogy Csillag-Csatlós Csilla coach szokta mondani.