„Sokkal-sokkal könnyebb ma Magyarországon tőkét találni, mint jó menedzsert” – adott helyzetképet az aktuális gazdasági és munkaerőpiaci helyzetről Radovan Jelasity az MGYOSZ és a Concorde MB Partners által szervezett Magyar Vállalatok 2030 konferencián még szeptember végén.

A konferencián személyesen vettem részt, de ezen a megjegyzésen akkor átsiklottam. Szerencsére a szervezők múlt héten megosztották a felvételeket YouTube-on, így vissza tudtam nézni ezt az előadást.

A kijelentés azért lepett meg, mert az utóbbi hónapokban egészen másfajta híreket hallottam a hazai vállalatok működése kapcsán. Áprilisban indult és rögtön csatlakoztam is a #notalone – üzleti közösség csoportjához, ahol korábbi közép- és felsővezetők, munkahelyváltók gyűlnek össze és osztják meg gondolataikat, tapasztalataikat heti rendszerességgel online platformon, illetve személyesen is a munkaerőpiac, illetve az álláskeresés kapcsán.

A csoport jelenleg közel 700 tagot számlál és számos olyan tagja van, akinek releváns pénzintézeti, pénzügyi szektorban szerzett tapasztalata van. Éppen ezért nem értem, egyszerűen nem áll össze; ugyanarról a rendszerről hogyan térhet el ennyire a két történet ennyire egymástól. Egészen mást lát a hazai folyamatokból egy kereskedelmi bank első számú vezetője és mást azok a szereplők, akik már eljöttek korábbi munkaadójuktól és éppen a váltáson dolgoznak.

Mégis, mi lehet a bibi, hol csúszhat el a kereslet és a kínálat? Hiányzó képességek, készségek? Foghíjas kapcsolati háló? Eltérő földrajzi elhelyezkedés? Miért nem találkozik a kínálat a kereslettel? Hogyan lehet mégis összehozni őket? Lesz min kattognunk a csoporttagokkal és a vezetőkkel, Csillag-Csatlós Csillával és Pethő Anikóval a következő hetekben. 🫡