Ha ezután valakinek problémája van az irodai munkával, azt meghívom vagy elküldöm szobát festeni – vetettem oda tegnap késő este sógoromnak, a második 12 órás műszakunk után. Hangosan felnevetett, majd folytatta a gurítást a teddy-vel a sarokban.

A nyár folyamán nem csupán a szellemi feltöltődésre jutott időm, hanem az ingatlanpiac átnyálazására is. Beszálltam egy még építés alatt lévő lakásprojektbe és az Otthon Start első hullámát meglovagolva eladtam a saját lakásom. A kiköltözés és a beköltözés közötti kb. másfél évre sógorom ajánlotta fel, hogy az eddig nem használt lakásukban lakhatok.

Ehhez azonban szanálni kellett a lomokat, gondoskodni a könyvek jó helyre kerüléséről, elszállítani a nem használható bútorokat, új butorokat hozni és összeszerelni, illetve szobákat festeni – mindezt négy nap alatt. Papíron könnyű menet, a valóságban azonban számos kihívással szembesültünk, amire nem vagy nem teljesen voltunk felkészülve.

Az első néhány akadálynál még le-lefagytam pár percre, azután magam is meglepődtem, hogy ilyen témákban milyen rutinnal rendelkezik az egyébként építész rokonom. Számomra lehetetlennek tűnő mozgatási és bontási lépéseket oldott meg seperc alatt. Mert egy kicsit másképp látja a dolgokat, máshogy gondolkodik és ez ebben a szituációban nagyon is hasznosnak bizonyult.

Még csak félidőben vagyunk, de az már egyértelműen látszik, hogy a nehézségek ellenére vannak élvezetes pillanatok, egyszerre rombolunk, illetve építünk és teremtünk, így evolúciós szerepünkben is tetszelgünk. És mint csapat is jól funkcionálunk. Ha nem is minden feladattal, de a kritikus elemekkel megleszünk határidőben, a maradékot pedig be tudom majd fejezni akkor is, amikor már bent lakom.

Menetközben számos ötletünk támadt a csapatépítőktől kezdve a folyamatok hatékonysági dilemmáival bezárulva. Mondjuk a csapatépítő nem teljesen saját ötlet, jó pár évvel ezelőtt már voltunk az akkor csapatommal Csepelen egy óvodát felújítani egy nap alatt. És bizony sokaknak maradandó volt az a kellemes élmény.

Hogy mi folytatjuk-e felújító brigádként, az még erősen kérdőjeles, de a projekt sínen van, úgyhogy egy kicsit sajnálom is, hogy ez a forduló hamarosan véget ér. Még ha eddig ismeretlen izmaim is elkezdtek fájni a héten 😆

(a képen a lomtalanítás alatt talált egyik relikvia, amit természetesen nem menesztettünk)