„Nem gondoltam volna, hogy egy igazgató hajlandó lejönni a pálya mellé és szurkolni a banki sportolóknak” – jegyezte meg tavaly ősszel az MBH Bank családi napján egy volt kollégám. Közeleg a nyár vége, azaz hamarosan megint esedékes lesz a bankok sporttalálkozója. Idén Miskolcon is temérdek versenyszámban mérettetnek meg a bankok.

Tavaly szurkolóként vettem részt az MBH színekben, én magam annyira élveztem, hogy az eseményről készített videóban is többször feltűntem – még külön interjút is adtam. Szerintem a szurkolás nem csak a versenyzőket, hanem a szurkolókat is feltölti. Erősíti a közösséghez tartozás élményét, egy közös célért dolgozunk (már amennyire dolgozunk szurkolóként) és így a szurkoló is részese az eseményeknek. Egyes kutatások alapján a sportolók teljesítményét, közérzetét is javítja, ha a drukkerek éltetik őket a meccs folyamán.

Nem volt ez mindig természetes nekem, sokáig nem jártam egyetlen meccsre sem, mert a hírekben sokszor a „B közép” problémái, atrocitásai szerepeltek. Aztán egyszer, még a pandémia alatt belebotlottam egy TikTok videóba, ahol egy női röplabdacsapat játszott. Egyrészt nagyon csinosak voltak, de ami ennél is fontosabb volt, az a csapatmunka.

Lehengerlő volt látni, hogy mennyire egymásra vannak utalva és hangolódva a játékosok, ott nincs kifogás, nincs vakarózás, meccs van, meló van és azt kell megoldani. Illetve, ami nagyon szimpatikus, hogy minden pont után összezár a csapat. Mindegy, hogy nyerte vagy veszítette a pontot, összeállnak és bátorítják, buzdítják egymást (gondoljon bele mindenki, mikor látott ilyet utoljára egy nagy szervezetben, egy munkahelyen).

Ezek nyilván a televíziós közvetítések során is átjönnek, de élőben szurkolni egészen más. Az élvezeteket fokozandó tavaly a párizsi olimpiára is elrepültem, hogy aktuális kedvenceimnek, a női kézilabda-válogatottnak szurkoljak. Az első, franciák elleni vesztes meccs után a villamosmegállóban találkoztam a hazai kézilabda-ultrákkal. Három nappal később már velük együtt szurkoltuk ki élőben a brazilok elleni 25-24-es győzelmet a csoportkörben (ld. fotó).

A szurkolás nekem továbbra is megmarad élvezet és motiváló erő. A kérdés, hogy ez tényleg egy rangtól, egy pozíciótól függ? Vagy a személyiség, az attitűd a meghatározó. Mert a tavalyi sporttalálkozón volt olyan hazai banki vezérigazgató, aki nem a VIP-ben, hanem a saját emberei között töltötte a napot. És az estét is 🙃