Kevesebb, mint 1 másodperc – ennyi idő alatt alakul ki az első benyomás egy emberről. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy konferencián, egy találkozón még be sem mutatkoztam valakinek, ő már rég eldöntötte, hogy megbízható vagyok-e, kedvel-e vagy sem. Azt fontos látni és megérteni, hogy ez nem nekem szól. Ez a mindannyiunkban meglévő ösztönös működés, aminek evolúciós háttere van; egyetlen célja pedig a túlélés biztosítása.

Az első benyomás kialakításában számít az arc, a mimika, a megjelenés, a testtartás, illetve egyes kutatások alapján az öltözet is. Az első benyomás definíció szerint csak egyszer szerezhető meg valakivel kapcsolatban. A jó hír azonban az, hogy ez megváltoztatható. Az emberektől, a kapcsolódási módjaiktól, szituációtól, személyes élményeiktől függ ennek idő- és erőforrásigénye, de felül lehet írni az első benyomást. Ez is egy evolúciós képesség, bár lassabb és az első benyomás kialakításához képest más agyi területeket érint.

Néhány évvel ezelőtt Székesfehérváron adtam elő egy konferencián gazdasági témában. Épp a pulpituson lévő laptopon készítettem be az előadásom, amikor odalépett hozzám egy hölgy és halkan azt kérdezte: „Elnézést, mikor érkezik a vezető elemző úr és mikor kezdődik az előadása?”. „Én vagyok a vezető elemző, én tartom az előadást és öt perc múlva kezdünk” – feleltem neki mosolyogva. Egy pillanatra megdermedt, majd egyet hátra lépett és elnézést kért, hogy nem ismert fel.

Nem ő volt az első a karrieremben és az életemben, aki lényegesen fiatalabbnak gondolt a koromnál. Ennek van biológiai alapja, édesapám révén nagyon jó gének öröklődnek a családfán, ezen az ágon mindenki letagadhat 10-15 évet a korából. Amikor pályám elején voltam, még nagyon zavart az, hogy az előadást megelőzően furcsán néztek rám – csak azért, mert nagyon fiatalnak tűntem.

Minél több előadást tartottam, annál magabiztosabb lettem; így egyre kevésbé zavartak ezek az első benyomások. Az utóbbi években pedig játszótérré vált nekem egy-egy megjelenés. Tudtam, hogy sokan, akik kételkedtek abban, hogy miért én és miért ilyen témában adtam elő; azok 15-20 perccel később úgy kérdeztek vagy úgy jöttek oda hozzám beszélgetni, mintha aranyérmet nyertem volna az olimpián.

Ez viszont nem ment egyik napról a másikra. Az, hogy szakmailag naprakész vagyok, sokszor nem volt elég az első benyomás megváltoztatásához és a saját üzeneteim átadásához. Ehhez meg kellett még tanulnom előadni, beszélni, szerepelni. Úgy, hogy a közönség is élvezze. Mert az előadó sikere valójában a közönség hangulatán, benyomásán múlik.

Épp ezért tartom fontosnak, hogy amikor egy döntéshozó, felsővezető előad egy konferencián, akkor képes legyen a számára kedvezőtlen első benyomásokat megváltoztatni. Mert egy ilyen megjelenés időt és pénzt is felemészt a saját, illetve az adott szervezet erőforrásaiból. Mekegéssel, unalmas sztorikkal, szakmai kifejezések futószalagon szállításával, túlzsúfolt prezentációkkal nehéz ezt elérni. Akkor mégis miért így csinálják?