„Van Forbes előfizetésed, nem? Majd látod benne a végleges cikket.” – jegyezte meg telefonbeszélgetés közben a magazin egyik rovatvezetője, amikor egy készülő anyagomról egyeztettünk. „Nem, nincs, lemondtam.” – válaszoltam. „De miért?” – kérdezte. „Mert meguntam azt, hogy a magazinban minden szép és jó, mindenkinek minden sikerül.” – feleltem.

„Szerintem a sikersztorik mellett kudarcok, rendezetlen tartozások, perek, lejárt szavatosságú termékek, meg nem jelent alkalmazottak is színezik a mindennapokat. Ezekről nem, vagy csak alig olvastam a magazinban.” – egészítettem ki röviden. Pár másodpercig néma csend volt a vonalban, majd annyit felelt: „Rendben, köszönöm a visszajelzésed, továbbítom a főszerkesztőnek.” És ezzel a megjegyzéssel el is vágtam magam, a későbbiekben nem kaptam több megkeresést a magazintól.

Nemrég egy fogmosás közben tört rám a felismerés a Forbes kapcsán. A médiatréningeken sokszor hallottam a média egyik alapszabályát: „No news is good news, good news is no news”. Azaz, ha nincs hír, az jó; de a jó hír az nem hír. Ha valami működik, sikerült, rendben van; az egy újság, egy híradó szempontjából nem izgalmas. Ezzel szemben a megkéselte, leszúrta, felpofozta, kigyulladt, összeomlott az számos kattintást kap. De miért?

Mert ezek az impulzusok evolúciós mintákra épülnek. Az ember túlélése szempontjából kulcskérdés, hogy a veszélyes helyeket elkerülje; azaz a pozitív tényezők nem relevánsak. Az ősember esetében a túlélésre, a reprodukcióra a negatív tényezők jelentettek veszélyt, így az ezzel kapcsolatos hírek, cikkek kiemelt fontossággal bírtak. Nem véletlen, hogy egy híradóban vagy egy internetes portálon is mindig vannak ilyen jellegű cikkek, hiszen ezek ösztönösen, az emberi agy (azon belül az agytörzs) működéséből fakadóan állandó érdeklődésre tartanak számot.

Az agyunk fejlődése azonban nem állt meg itt, az evolúció során több új résszel és funkcióval bővült; amelyek például a beszédért vagy éppen a logikus gondolkodásért felelnek. Ezek az élet és a világ bizonytalanságaira nyújtanak valamilyen megoldást. Hogyan is? A mese révén. A mese az, ami gyerekkorunktól kíséri végig az életünket.

A mesékben a jó elnyeri jutalmát, a segítők átlendítenek a nehézségeken, a rossz pedig megkapja méltó büntetését. Le lehet győzni a hétfejű sárkányt, el lehet érni a királylányt, helyrebillen az igazságérzet. Még akkor is, ha a valóságban nem ilyen egyszerű; de a mesék révén kapunk egy iránytűt, hogy érdemes küzdeni, érdemes kitartónak lenni. Ha a mesében sikerült, akkor a valóságban is sikerül. Ez pedig az igazságérzetet is pozitívan érinti.

A felismerésem, hogy a Forbes a mesékre épít; csak éppen felnőtteknek szól, felnőtt dilemmákkal és felnőtt szereplőkkel. A médiában szereplő negatív hírek és a felnőtt mesék valójában nem helyettesítői, hanem kiegészítői egymásnak. Egyszerre létezhetnek, mert más-más agyi területet stimulálnak. Kár, hogy ilyen sokáig tartott, mire erre rájöttem. Sebaj, lesz még pár fogmosás az életemben.