a másik zseb

Most mit izélsz?! SZÉP-kártyával fizettem ki, az nem fáj annyira! – kérte ki magának Andris fennhangon, amikor a tavalyi botrányos Avatar-kiállítás kapcsán vontam kérdőre. Óvatos 4800 forint volt a behopp fejenként, de már a VIP opening party előtt is lehetett tudni a publikus beszámolókból, hogy a kiállítás felér egy rablással fényes nappal.

Bár Andris olvasta a kommenteket a látogatás előtt, hatalmas képregény- és mozirajongóként nem lehetett kérdés, hogy elmenjen az Andrássy Élményközpontba. Természetesen teljesen feleslegesen, mert saját véleménye szerint is tré volt az egész, ám csalódottságát jelentősen tompította, hogy a SZÉP-kártyájáról ugrott a lóvé. Sajnos azóta sem sikerült meggyőznöm őt arról, hogy a SZÉP-kártyás költés ugyanúgy fáj, mintha cash vagy bankkártya formájában fizetett volna. Most akkor Andris van vakon vagy megint az evolúció felelős a sztoriért? Természetesen az utóbbi, bár ez továbbra sem menti fel Andrist a gondolkodás lehetősége és felelőssége alól.

Pár évvel ezelőtt megszereztem a pénzügyi CFA-diplomám, amelynek legforróbb tantárgya a viselkedési pénzügyek volt. Illetve volt még pár másik téma is, de azokra már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy exfeleségem szerint ez az időszak volt a legjobb a közös életünkben. A CFA-diploma megszerzése amúgy három vizsgát jelent, egy-egy szinten egyszer vizsgázhatsz egy évben. Egy szint teljesítése 3000-4000 oldalnyi tananyag memorizálását, minimum 300 óra tanulást igényel, azaz legalább félévnyi remete életmódot jelent; amikor a családi, baráti összejöveteleket is mellőznöd kell (persze nem ezért váltunk el).

A viselkedési pénzügyek a pszichológia mint tudomány azon része, ami a pénz kezelésével – illetve egész pontosan téves kezelésével – foglalkozik az evolúciós szempontokat is figyelembe véve. Amiben Andris és sokunk szenved, azt a Richard Thaler nyomán mental accounting-nak nevezzük. Thaler 1985-ben írt róla először, amikor én még a nyuszi motorral ismerkedtem. Magyar nyelven az egyébként rettenetes mentális nyilvántartás kifejezés a megfelelője, de használjuk inkább azt, hogy a pénz másik zsebbe kerül, abból költünk.

Erre jó példa Tibor barátom, aki hetekig képes hezitálni azon, hogy megvegyen egy Apple Watch-ot, de ha úgy adódik, akár naponta hajlandó milliókkal megjelenni a Las Vegas kaszinó halljában. Mert ugye ott nyerni is lehet, nem csak úgy elmegy a pénz. A probléma, hogy agyunk eleve rosszul kezeli a pénzt és ezt egyéb tényezők is súlyosbítják. A kutatások alapján a költéseket és a bevételeket egymástól teljesen külön kezeli az agyunk, de még az egyes kiadási tételek között is rendetlenség van. Ennek egy jó példája, hogy sokallsz 15 rugót egy üveg Monkey47 ginért a shopban, de nem érzed soknak a 6000 forintos G&T-t az Omnia Bali pultjánál egy party kellős közepén, ami ebből a ginből mindössze 3cl-t tartalmaz.

Vagy emlékezzünk vissza a születés- és névnapokra: ahogy felnőttél, egyre kevésbé tudták a családtagjaid kitalálni, hogy milyen ajándékot szeretnél kapni, ezért egyre többen adtak pénzt borítékban vagy utaltak át neked összegeket. Egy fix havi fizetés esetében pontosan tudod, hogy mennyi pénzt kapsz a következő hónapban, ám a születés- és névnapi ajándékpénzek, bónuszok, jutalékok megzavarják az agyad. Ezért ezeket a pénzeket nem tudod jól kezelni, egész egyszerűen egy másik zsebbe kerülnek, játékpénznek tekinted. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szívesebben költesz belőle és kevésbé fáj, ha esetleg értelmetlen dolgokra vered el. Pedig ezek a pénzek nincsenek megjelölve, nincsenek felpántlikázva, ugyanúgy félre tudnád tenni, meg lehetne takarítani ezeket.

Klasszikus példa és a koronavírus-járvány miatt a vásárlók magatartását is érinti, hogy a kutatások alapján sokkal kevésbé fájdalmas és érzed negatívnak, ha bankkártyával, hitelkártyával fizetsz valamiért. Míg ha ugyanezt készpénzzel fizetnéd ki, akkor a brifkót elő kell venned és abból fizikailag is kimegy a pénzed. A vizuális inger és az azonnali visszacsatolás miatt jóval kellemetlenebb érzés egy ilyen vásárlás, amitől az online világban majdnem megszabadultunk (kivéve, ha jön az értesítő SMS vagy push üzenet a bankodtól a vásárlási tranzakciókról).

A legnagyobb kihívás agyunk felépítéséből fakadóan az, ha vagyonod több különböző helyen pihen: azaz ha van készpénzed a tárcánkban, van bankkártyád, van egészségpénztári és nyugdíjpénztári megtakarításod, van lakástakarék-pénztárad, unit-linked biztosításod, van tőzsdei/nem tőzsdei befektetésed, van befektetési alapod, SZÉP-kártyád stb. Ha legalább két tétellel rendelkezel a fentiek közül, akkor már érdemes papíron vagy excelben vezetned ezeket, legalább egyszer egy hónapig. Nagyon durva számok jönnek ki, nekem pl. fel sem tűnt az első ilyen kimutatásig, hogy a kávé-zerocola-fehérje szelet kombó majdnem 90 rugót vitt el egy hónapban.

Néhány napos, néhány hetes időtávon ez nem jelent gondot, viszont többéves, évtizedes távlatban a kimutatásod mellőzése azt jelentheti, hogy később sem lesz optimális a pénzügyi portfóliód. Ennek fájdalmas eredménye, hogy a tervezettnél mondjuk 10 millióval kevesebb pénzed lesz a nyugdíjas korodban a trehányságod miatt vagy éppen 3-5 évvel többet kell dolgoznod azért a megálmodott összegért. Megéri?