Már karnyújtásra van tőlünk január elseje, azaz a felesleges fogadalmak és gyenge elhatározások nem hivatalos ünnepnapja. Az emberek többségének ez a nap hatalmas frusztrációt okoz, mert hivatalosan is öregebb lesz egy évvel, meg kell vennie az új moleskine-t, stornózzák az értékesítési számait és újra nulláról indul a bónuszszámlálója. És persze általában csak aznap jut eszébe, hogy már késő beutalni a zsetont az egészségpénztárba vagy nyugdíjpénztárba a 20%-os adójóváírásért.

Vásárlási korlátozás

Na de két lányról már tudom, hogy esetükben óriási megkönnyebbüléssel indul majd a 2021-es év. Amíg mások Armand de Brignac-kal öblögetnek, addig a lányok vélhetően már az újévi leárazásokat nyálazzák majd át a webshopokban. Ők ugyanis tavaly decemberben abban állapodtak meg, hogy 2020-ban teljesen negligálják a shoppingolást. Természetesen erős kételkedés kísérte a közös baráti, ismerősi körből a két lány fogadalmát, de november végi állás szerint Ildikó és Judit sem vásárolt magának semmit online, illetve offline az idei év eleje óta.

Persze aki figyelemmel kísérte Ildikó beszámolóit, az pontosan tudja, hogy a háttérben a jereváni rádiót hallhattuk. Bár Ildikó tényleg nem vásárolt semmit magának idén; valójában nem tudott ellenállni a kísértésnek. Férje beszámolói alapján ugyanis a shoppingolásának fókuszában a megállapodás miatt nem ő, hanem a fia volt idén (hello Duda úr!), akinek azért potyogott az év folyamán egy-egy új ruhadarab vagy kiegészítő.

Sőt, szintén jó példa egy másik ismerősöm, Patrícia is. Vele a minap fixáltunk egy vacsorát, de a megbeszélt időpont előtt egy órával nem lehetett elérni, le volt némítva a telefonja. Mire nagy nehezen előkerült, már rég túlvoltunk a vacsoraidőn. És vajon mi volt az indok, amiért nem jelent meg a vacsorán? Elkeverte az időpontot, de amúgy is sürgősen meg kellett vennie a tizedik, vélhetően azonnal a szekrény aljára kerülő fekete garbóját. Ismerős sztori, ugye? Csak a programot és a konkrét ruhadarabot kell tetszés szerinti alternatívákkal helyettesíteni.

A pároknál minden harmadik közös vásárlás veszekedésbe torkollik

Vajon mennyire súlyos probléma a nők shoppingmániája? A gyakorlati tapasztalatok, közvéleménykutatások alapján izgalmas a helyzet. Egy 2000 fős brit felmérés alapján a férfiak átlagosan 26 perc után adták fel a shoppingolást, míg a nők átlagosan két óráig töprengtek, mire döntést tudtak hozni bizonyos ruhák, kiegészítők kapcsán. Élénk felzúdulás kísérte, amikor Németországban 2003-ban megjelent egy óvoda mintájára készült férj-, illetve pasimegőrző; ahol az urak nyugodtan tölthették az idejüket, amíg a hölgyek a szükséges és/vagy felesleges árucikkeket kutatták fel az áruházban.

De miért rugózunk ennyit a shoppingoláson? Nyilván, mert ennek a tevékenységnek is van evolúciós háttere. Az ősközösségi társadalmakban egészen a mezőgazdaság, a földművelés megkezdéséig a vadászó-gyűjtögető életmód volt a domináns. A férfiak a vadászattal voltak elfoglalva; ám azok eredménye gyakran bizonytalan kiszámítható volt. A nők gyűjtögető életmódot folytattak, a táplálkozás szempontjából ennek eredménye jóval kiszámíthatóbb volt. Az egyes növények, bogyók jellemzőinek, elhelyezkedésének ismerete, valamint a mérgeket és káros anyagokat tartalmazó termések mellőzése elengedhetetlen feltétele volt a túlélésnek.

Evolúciós szempontból nézve ennek két fontos vetülete van: egyrészt ennek is köszönhető, hogy a nők általában jobb memóriával rendelkeznek, mint a férfiak; másrészt az, hogy a shoppingolás valójában az ősközösségi társadalomból megmaradt tevékenység, elfoglaltság; ami a közösség túlélését biztosította. Bár az ősközösségen már rég túlvagyunk, a gyűjtögető életmód közel 2 millió éve jelent meg a Homo erectus révén, azaz evolúciós szempontból is jelentős mértékről beszélünk.

Örök öröm

A shoppingolásnak, a shoppingolásra való felkészülésnek, illetve a pusztán annak gondolatának is jelentős hatása van az emberi szervezetre a dopamin fokozott termelése révén, ami a boldogságközpontot stimulálja. Ez nem csupán a jutalmazási mechanizmusra játszik rá, hanem arra is ösztökél, hogy ezt a cselekedetet minél többször ismételjük meg. És épp ezt használják ki a vállalatok, áruházak, online kereskedők.

Persze nem csak nők, hanem férfiak is szenvedhetnek vásárlási mániában: Buzz Bissinger amerikai újságíró például saját magáról írt cikket erről, miután két év alatt közel 700 ezer dollárt (kb. 200 millió forintot) locsolt be Gucci és egyéb márkájú ruhákba 2010-2012 között. A férfiakra egyébként evolúciós okokból a céltudatos és gyors vásárlás a jellemző, azaz a kiszemelt termékek megvásárlását (vadállat leölését) követően gyorsan hazatérni vagy továbbállni.

A shoppingolásnak tehát az ősközösség óta erős evolúciós indoka van, de ez senkit sem mentesít a mértéktelen vásárlás felelőssége alól. Egy jó átgondolt bevásárlólista, a mentett bankkártyák törlése a webshopokból legalább első körben megvéd a haszontalan kacatoktól. Ennél eggyel nagyobb elkötelezettséget tükröz, ha azon gondolkodunk, hogy valóban kihagyhatatlan az ajánlat, hányszor használnánk azt a tárgyat, hány alkalommal vennénk fel azt a ruhadarabot a következő öt évben vagy hogy valójában mekkora értéket jelentene számunkra az a kellék. Nem véletlenül került elő a téma a Black Friday előtt.