hát ez így eléggé lehozó

Nem szívesen lennék ennek a blogbejegyzésnek a helyében, ugyanis elsőnek lenni a prérin, egy újonnan induló blogban nem túl vonzó szerep. A kortárs szlengnek megfelelően lehozó (gy.k. kiábrándító). Illetve csak az lenne, ugyanis az első blogbejegyzés valójában hosszú hetek alatt formálódott másfél évtized ötletei, tapasztalatai, gondolatai alapján; ami azért egy jó Barolo esetében aranyat ér. És azt már most tudom, hogy a maximalizmusom ellenére a többi blogbejegyzésnél nem fér bele majd az a luxus, hogy hetekig tartson a polírozás egy-egy téma kapcsán.

Mert ugye az idő pénz – ismerjük Benjamin Franklin híres gondolatát, ami 1748 óta olyan közhellyé vált, mint a majd hívlak vagy a nagyon sajnálom. Mégsem tudjuk egyből a szőnyeg alá söpörni ezt az időszakot, mert ez a több, mint két évszázad a visszapillantó tükörben rettenetesen soknak tűnik. 7-8 generáció nőtt fel, mialatt globálisan lezavartunk két világháborút, egy hidegháborút és néhány forradalmat, ami a történelemkönyvekben néhány oldalt foglal el, mégis nagyon nehéz ilyen időtávot felfogni ép ésszel.

Ha az emberi agyat az evolúció szemszögéből vizsgáljuk, akkor ez a 270 év még kerekítési hibának sem tekinthető, annyira minimális időszakot jelent. Azonban a pénz kapcsán, azaz az ember és a pénz viszonyában nagyon is jelentősnek mondható: ebben a tekintetben az első mérföldkő i.e. 1754 volt, ekkor készült el Hammurapi törvényoszlopa, amely konkrétan szabályozta a pénzt, a számlaadást és a hitelezést is. A későbbiekben más kultúrák más formában kezelték a pénzt, illetve az ember és a pénz viszonyát, ám egy dolog azóta sem változott meg: az ember nem tudja jól kezelni a pénzt.

Közel két évtizede látok embereket tőzsdézni, örökölni, hitelből haciendát venni, lottónyereményt három hét alatt eltapsolni, százmilliókat nyerni és utána elbukni. Gyakran adtam tanácsot nekik, kezdetben úgy tűnt, hogy kezelhetők ezek a drámák; de mint a szenvedélybetegek, időről időre visszaestek az illetők abba a helyzetbe, hogy nem tudták kezelni a sok pénzt vagy éppen annak teljes hiányát. És ekkor döbbentem rá, hogy itt nem csak egyéni felelősségről, hozzáállásról van szó, hanem valami más van a háttérben.

Ez pedig az evolúció. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenki hátradőlhet és kifújhatja a levegőt, aki nem tud a pénzzel bánni, akinek nincsenek pénzügyi ismeretei. Ugyanis a pénz kezelése, az azzal való bánásmód alapvetően tanulható, sőt bizonyos mértékben fejleszthető is; de ez odafigyelést igényel a mindennapokban. De nem úgy, mint egy diétánál, ahol vannak töltőnapok vagy éppen olyan pillanatok, amikor ez a falat csoki még belefér.

Miről is van szó? Hammurapi törvényoszlopa óta eltelt közel 4000 év. Hogy ez sok? Azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy az emberi agy, illetve annak fejlődése szempontjából nézve rettenetesen rövid idő. Az agyunk ugyanis alapvetően három részre osztható, amelyek fokozatosan alakultak ki az evolúció folyamán:

• A piros rész jelöli az agytörzset, amely először a hüllőknél jelent meg a Földön nagyjából 300 millió évvel ezelőtt. Ez a terület alapvetően a túlélésért felel, azaz a legfontosabb funkciója a szaporodás, a légzés, a táplálkozás. Sajnos vagy éppen szerencsére a tapasztalatok alapján a legtöbb döntésünkért is agyunk ezen része felelős.
• A sárga rész a köztiagyat jelöli, ami az emlősök megjelenésével fejlődött ki kb. 200 millió évvel ezelőtt. Ennek a területnek köszönhető, hogy vannak érzelmeink, azaz pl. érzünk örömöt és bánatot, illetve törekszünk a fájdalom elkerülésére.
• A zöld rész a nagyagy, amely nagyjából 65 millió évvel ezelőtt jelent meg a főemlősökben, ennek a területnek köszönhető, hogy képesek vagyunk gondolkodni, beszélni, logikusan érvelni, illetve valamit elképzelni.

Azaz evolúciós szempontból tekintve az agyunk legfiatalabb része 65 millió évvel ezelőtt indult fejlődésnek, miközben a saját magunk által feltalált pénzt mindössze 4000 éve használjuk. Lehet vitatkozni azon, hogy a pénz mennyire számít külső vagy éppen belső tényezőnek evolúciós szempontból. A legfontosabb azonban az, hogy még az ember mércéjével mérve is egy nagyon friss élményről, egy nagyon új dologról beszélünk, amelyhez egészen egyszerűen még nem szoktunk hozzá. Hogy mégis mit tehetünk ennek kapcsán, ki fogja majd a kezünket ebben a témában – nos, valójában erről szól a moneytime.