Óóó, jó, akkor csak lámpalázas vagy. Semmi komoly – legyintettem Jánosnak és hátradőltem a székemben. János azonban pont fordítva tett. Előredőlt, kezeivel a szék karfájára támaszkodott. Tessék?! – vont engem kérdőre a megjegyzésem kapcsán.

János egy 100 fős hazai vállalatot vezet ipari területen. Szakértőként építette fel karrierjét, ennek ellenére még szakmai közegben sem szeret szerepelni. Ha valamilyen felkérést kap, inkább két helyettesének vagy egy részlegvezetőnek delegálja a feladatot.

Megértelek, a mai napig lámpalázam van, ha szerepelnem kell – mondtam nyugodtan Jánosnak. Néha engem is frusztrál, zavar, mert nálam néha izzadással is párosul. Ugyanakkor ez az az érzés, ami segít abban, hogy a színpadon vagy akár egy sima előadásnál helytálljak.

A lámpaláz kapcsán tegnap olvastam egy tanulmányt Neisz Laura tollából. A cikkben azt fejtette ki, hogy a lámpaláznak evolúciós oka van. Ez azt jelenti, hogy lényegében mindannyiunkat érint. Ha körbenézünk, számos jó előadót láthatunk itthon és a világban. Azaz ez a félelem legyőzhető, a rutin megszerezhető. Mint a biciklizés, autóvezetés, röplabdázás vagy teniszezés. Csak gyakorolni kell.

A lámpaláz esetében a közönség, az emberek tekintete, a kamera jelenléte azt erősíti, hogy figyelnek, néznek. Ez az ősember gondolkodását alapul véve kényelmetlen szituáció, mert megvan az esélye, hogy a figyelem, az emberek tekintete valamilyen veszélyhelyzettel párosul, ami bizonytalanná teheti a túlélést. Mintha az erdőben sétálva megpillantanánk egy oroszlánt vagy egy tigrist és találkozik a tekintetünk.

Előadóként nincs mód arra, hogy harcoljak, elfussak vagy megdermedjek. Azaz a szereplés, a nyilvános beszéd kiszolgáltatottá tesz az ősi ösztönök tükrében. Emellett a közönség, aki engem figyel, valamilyen véleményt is alkot rólam. Ha ez esetleg negatív, akkor megvan az esélye annak, hogy a közösség kivet engem; ami az ősközösségben egyet jelenthetett azzal, hogy nem volt, aki megvédett volna veszélyes helyzetekben. Azaz a túlélési esélyek jelentősen csökkentek.

Ezt a folyamatot azért fontos megérteni szerintem, mert ennek tükrében könnyebb kezelni, leküzdeni a lámpalázat. Egy közönség nagyon ritkán ellenséges; legtöbbször azért hallgat mert érdekli vagy mert éppen kötelező a részvétel. Épp ezért lehet is és érdemes is gyakorolni és jól előadni. Ugye János? 😎