2021 júniusát írtuk. Még nem hirdették ki a felsőoktatási felvételi ponthatárokat; így akkor még nem tudta, hogy melyik egyetemre kerül. Az érettségi eredménye sem volt még végleges.
Írt nekünk egy levelet, hogy szeretne nálunk gyakornokként dolgozni. Mert egy évvel korábban részt vett a KEBA-verseny döntőjén és szimpatikus voltam neki a zsűriben.

A lelkesedése, az érdeklődése és a korosztályát meghazudtoló tudása már egy évvel korábban, az akkori KEBA-döntőn is átjött. Ám akkor még nem alakítottuk ki a gyakornoki pozíciót, feladat- és felelősségi kört az elemzői csapatban. Egy évvel később már felnőttünk a feladathoz, kerestünk is embert és pont jókor jelentkezett.

Emlékszem, az interjút online tartottuk és szenior kollégámmal (Balázs Rácz), illetve a HR specialistánkkal (Eva Hajnalka Németh) már félidőben azt kérdeztük egymástól a csevegésben, tornáztassuk-e még a jelöltet vagy mondjunk igent és kezdjük el a közös munkát vele.

Ja, hogy kiről van szó? Milán Hadnagyról, akinek a szakmai karrierje nálunk indult. Ez a sztori jutott eszembe, amikor most Kárpáti István, a KEBA-verseny atyja elküldte nekünk az idei döntőről készült videót.

15 éve ültem be először a zsűribe a középiskolásoknak szóló KEBA-verseny döntőjére. Akkor még csak beugrós voltam, de ott ragadtam. Persze kisebb megszakításokkal, mert volt, amikor a dél-kelet-ázsiai régióba pont a döntő hetében voltak akciósak a repülőjegyek.

Zsűritagként mi már csak azzal az öt csapattal találkozunk, aki az elméleti és gyakorlati feladatokat, illetve a kereskedési versenyt a lehető legügyesebben abszolválja. Ami számomra vonzó a zsűrizésben, azok a csillogó szemek: 16-17 éves diákok áldozzák fel délutánjaikat, estéiket; vesznek össze a tanáraikkal a mobiltelefonok, a tabletek használata miatt heteken keresztül. Mert a kereskedési verseny online platformon zajlik, főleg az amerikai piacok nyitva tartását alapul véve.

A döntősök, akikkel találkozunk, elképesztő rajongással, szenvedéllyel követik, elemzik, modellezik a tőzsdei mozgásokat; merülnek el fiskális és monetáris politikában. Egy kis túlzással élve akár junior-medior pozícióba is léphetnének a verseny követően. Volt olyan év, amikor egy hétig velünk, elemzőkkel dolgozott az egyik 3 fős csapat; ők írták a reggeli és napközbeni hírleveleket. Mintha olimpiai bajnokok lettek volna, annyira lelkesek voltak.

Vezetői szemüveggel nézve sokáig tartott megértenem, hogy rövid távon fontos a tárgyi tudás, de hosszabb távon sokkal fontosabb az érdeklődés, a szenvedély. Hogy a jelöltet érdekelje a téma, akarjon elmerülni, tenni; mert akkor nagyon gyümölcsöző lesz az együttműködés. És melyik vezető ne akarná magát lelkes és okos emberekkel körülvenni? 😎