Vajon utolérem a futókat, ha én este fél hét körül kezdem a kört? – gondoltam magamban múlt péntek délután, miközben egy prezentáción töprengtem.

Már napközben láttam a beszámolókat az Ultrabalatonról és egy kicsit fájt is a szívem, hogy nem vagyok ott. Épp a holdudvar-hatás (halo bias) szemléltetésére kerestem egy fotót a pixabayen, amikor megszületett a gondolat. Menni kell.

Egyszer már körbetekertem a Balatont napközben, hatszor vitorláztam már éjszaka a Balatonon (Kékszalag, ezüstszalag). Vagyis nem tűnt annyira idióta ötletnek, hogy éjszaka biciklivel megkerüljem a tavat.

Összegyűjtöttem az energiazseléket és találtam egy nagy zacskó ropit itthon, megkerestem a láthatósági mellényem, felöltöztem és délután fél ötkor már a Déli pályaudvaron voltam. Elértem az 5-ös sebesvonatot, ami el is vitt engem Akarattyáig.

Nagyon kellemes klíma fogadott, a bemelegítés után neki is kezdtem a tókerülésnek este fél hétkor. Ami rögtön látszott, hogy az UB miatt voltak plusz irányjelző táblák. Ez azért különösen fontos, mert a tó körül sokszor a településeken vezet a bringaút; napközben is könnyű eltévedni, nemhogy este.

Kényelmes tempóban tekertem, Alsóörs mellett ért a naplemente. És ami izgalmas volt, hogy sehol senki nem volt. Se futó, se frissítőpont, se biciklis, csak én száguldottam a hold fénye mellett.

A legfélelmetesebb rész Badacsony és Szigliget között volt egy sötét erdőben, hallottam állatokat, ott úgy pedáloztam, mintha az életem múlt volna rajta.

Az első nagyobb pihenőm Keszthelyen volt, ahol egyben meg is ünnepeltem, hogy vége az északi partnak, addigra elegem is lett a hegyes-völgyes szakaszból. Viszont nagyon tetszett a csend, ami az út ezen szakaszán végig kísért.

A déli part lényegében végig sík szakasz Világosig, váltják egymást a települések, de nincs érdemi különbség. Nem túl izgalmas és nem is motiváló. Jólesett néhol a víz mellett haladni, mert ott melegebb volt, mint a belső utcákon.

Az első futókat Földvár mellett értem utol, hajrá-hajrá kiáltásokkal buzdítottam őket, ami jólesett nekik. Siófoktól kezdve végig kerülgetni kellett őket, óriási kitartásról tettek tanúbizonyságot. Az utolsó 10km-em lett a legjobb átlagsebességű, mert még el akartam csípni a vonatot visszafelé.

Így végül nettó 9 óra 53 perc alatt meglett a köröm, pihenőkkel együtt 10 óra 40 perc – utóbbi közel másfél órás javulást jelent. Ha esetleg akar valaki így menni még, jelezze, felöltözöm majd rendesen. Ha nem, akkor tali jövőre ugyanitt. 🚴‍♂️