“Milyen érzés, hogy már nem játékosként, hanem házigazdaként vagy itt?” – kérdeztem Szakmáry Grétától szombaton a Magyar Kupa négyes döntőn. Gréta 126-szoros magyar válogatott röplabdázó, aki tavaly vonult vissza. “Nagyon furcsa. Még szoknom kell” – válaszolta. Aztán mosolygott, elnézést kért és ment tovább fotózkodni a rajongókkal.

Egy kicsit irigykedtem, hogy ennyire népszerű volt a csarnokban, ám ha belegondolok, sokat tett ezért. Elég csak a Románia elleni 2016-os meccs utolsó labdamenetére gondolni, ahol Gréta lecsapását nem tudták fogadni az ellenfelek, így végül a magyarok jutottak ki az Eb-re.

Ezt én még nem láttam élőben, de többször került szóba a hétvégén. A röplabdát mint sportot csak 2023 tavaszán fedeztem fel. Mármint újra, mert gimiben sokat játszottunk az osztálytársaimmal, de az bő 30 éve volt. És igazán sosem ment jól, bénák voltunk. De már akkor is élveztem az összjátékot és izgatott az egymásra utaltság.

Három éve a Tiktokon láttam egy rövid videót egy hazai röplabdameccsről, ahol körben álltak a lányok és egymás derekát fogták a labdamenet után. “Hohó, meg is vagyunk” – gondoltam és két nappal később már egy Vasas-Békéscsaba rangadón ültem.

És lenyűgözött. Nem, nem csak a csinos lányok miatt. Hanem a csapat, a közös cél, a gyors döntések és a hajszálpontos kommunikáció miatt. Ami nálunk nem működött gimiben, az itt egy gépezet volt. Félszavakból, gesztusokból megértették egymást, egy húron pendültek.

Mindegy, hogy győztes vagy vesztes volt az adott labdamenet, a csapattagok körbeállnak és buzdítják egymást. Hogy így tovább, gyerünk, jók vagyunk. Vagy épp lelki támaszt nyújtanak annak, aki hibázott. Akinek aznap épp nem megy. Néha a saját csapataimnál ugyan láttam ilyet vezetőként, de az egy másik szint volt.

Azóta már több, mint 20 meccsen jártam itthon. Egyszer Luxemburgban néztem meg a magyar válogatottat, a párizsi olimpián pedig a török-holland meccset láttam élőben. Hihetetlen élmény volt még a kakasülőről is.

És hogy ezt miért írtam meg? Mert tegnap azon gondolkodtam, hogy mennyire nincs szem előtt ez a sport. Milyen kevés embert látok ezeken a meccseken a kosárlabdához vagy a focihoz képest.

És hogy nincs röplabda mint csapatépítő program, pedig nagyon is lenne helye a tréningpalettán. Apropó, ti miért szeretitek a röplabdát? 🏐