Napi nettó 7270 forint az álláskeresési járadék (leánykori nevén: munkanélküli segély) maximuma idén. Ezt onnan tudom, hogy múlt héten én is megkaptam az első utalásomat Budapest Főváros Kormányhivatalától. 🤘

Maga az összeg egyébként nem meglepő, hiszen amikor a hivatalban regisztráltam a járadékra, akkor már átbeszéltük a részleteket Gáborral, az ügyintézőmmel. A járadék a mindenkori minimálbérhez (jelenleg bruttó 290.800Ft) van kötve, azt nem haladhatja meg. Ilyen esetben a nettó kifizetés a bruttó 75%-a. Maximum 3 hónapig vagy a munkába állásom napjáig kapom majd az összeget.

A történet azonban nem emiatt izgalmas. A területileg illetékes foglalkoztatási hivatal oldalán regisztráltam, meg is kaptam az időpontot a személyes ügyintézésre. Időben érkeztem, rögtön fogadtak is és végül Gáborhoz kerültem. Roppant empatikus volt velem, átérezte a helyzetem, minden releváns információt megosztott velem.

Amire nem számítottam, hogy a folyamatban kétszer is felröhögtem, mert Gábor nagyon vicceset mondott, és nem bírtam magamban tartani. Utána körbenéztem és láttam, higy furcsán néznek ránk a többiek. Gábortól lényegesen több figyelmet, türelmet, megértést kaptam, mint az utóbbi években bárkitől, aki a szolgáltatási szektorban dolgozik. Nekem ezért is lett végül nagyon pozitív benyomásom a munkanélküli létről.

Ma már ott tartunk, hogy elkezdtem élvezni, hogy van időm magamra, másokra, van idő gondolkodni, merengeni és a fontos dolgokkal foglalkozni. Olyan érzés, mintha a pályaudvaron várnék az átszállásra: tudom, hogy jön a következő vonat, de a köztes időben is lehet élvezni, ott is meg lehet találni a pozitívumot.

Nem volt ez mindig így. Az első időszakban aggódtam, hogy mit fognak mások mondani, hogy milyen lesz a megítélésem, hogy munkanélküli lettem. Volt bennem szégyenérzet és csalódottság is.

És most mit látok magam körül? Számos szorongó embert, akik irigykednek és döbbentem tekintenek rám: hogyan lehet ilyen helyzetben is lazán, görcsölés nélkül élni? Hogyan lehet munka nélkül boldognak lenni? Miért nem lettem depressziós?

A válasz, hogy az utóbbi években sok időt szenteltem magamra, foglalkoztam magammal és másokkal, megértettem emberek motivációit, gyorsabbá vált a traumáim feldolgozási sebessége. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek rossz napjaim, pusztán azt, hogy nem ragadok meg tartósan a mocsárban.

Nem én vagyok a minta, nem én vagyok a követendő példa, de lehet így is csinálni. Most a lazulast élvezem, de előbb-utóbb úgyis erősebb lesz az alkotás, építkezés iránti vágyam.

Fotó: hvg/eduline