Márciusban eddig öt konferencián vettem részt Budapesten. A több, mint száz előadó, panelbeszélgetésben részt vevő közül öt ember volt, aki vette a fáradságot, hogy felkészüljön az előadására vagy beszélgetésre, rövid és hatásos prezentációt készítsen, legyenek üzenetei. A többieknél a szokásos forgatókönyv valósult meg: morajlott a terem, előkerültek a telefonok.

Összességében felesleges volt a cégvezetők megjelenése a pódiumon. A tapasztalatom az, hogy azok, akik a leggyengébb teljesítményt nyújtották előadóként és/vagy borzalmas prezentációval készültek, azok érezték legkevésbé a szükségét azon, hogy ezen változtassanak. Pedig, ha megértenék, egy konferencián több tíz milliós elvesztett üzleti lehetőség van.

A nyilvános működő, tőzsdei cégek értékének akár 20%-át is meghatározhatja az, hogy mennyire látható, milyen gördülékenyen kommunikál a cég első számú embere – áll egy tavalyi észak-amerikai kutatásban.

A tanulmány szerint különösen fontos, hogy tud-e hatásosan előadni, meg tud-e tartani egy sajtótájékoztatót, be lehet-e ültetni egy panelbeszélgetésbe. Vagy, hogy a saját szervezetében, a kollégái elő ki tud-e állni beszélni. Amerikában már tudják, látják, akkor vajon itthon miért nem szorít a cipő ebben a témában?