Gudde Rutsch – mondják Luxemburgban újév alkalmából, ami magyarul annyit jelent, hogy jó csúszást, jó siklást.

És hogy honnan jutott eszembe? Épp karácsony előtt ért véget egy utazásom, amit a szörfözésnek szenteltem. És közben volt idő átgondolni az évet. Két dolog jutott eszembe: egy mese az évről és egy gondolat 2026.

A mese címe: a vakok és az elefánt. Egy faluban csak vakok éltek és egyik nap elvittek hozzájuk egy elefántot és arra kérték, hogy mondják el, mit gondolnak róla. Olyan mont egy locsolócső – mondta az, aki az ormányát tapogatta. Dehogy, hiszen ez palacsinta – gondolta az, aki az elefánt fülét fogdosta. Marhaság, hiszen ez egy oszlop – harsogta az, aki az elefánt lábát ölelte át.

A mesében egyszerre van mindenkinek igaza és egyben senkinek sem, hiszen mindannyian a saját benyomásaik alapján alkottak véleményt. Elvesztek a részletekben és eközben nem vették figyelembe az egészet.

És miért fontos ez? Mert sokszor az igazságérzet felülír egyéb szempontokat, amelyek rövid távon győzelemnek tűnnek, de hosszabb távon veszteséget eredményezhetnek. Azaz, ha van idő, érdemes feltenni a kérdést egy konfliktusban. Mi a fontos? A kapcsolat fennmaradása vagy az én igazságom? És erre nincs univerzális válasz, a helyzet és a szereplők döntik el minden esetben. Gudde Rutsch, éljen 2026!