Gyerekkel és kutyával mindent el lehet adni – mesélte egyszer egy projektben egy marketinges kollégám. A marketing szempontjából a pozitív érzelmi kapocs kialakítása és megtartása elemi érdeke a márkáknak. A gyerek és kutya mint példa azonban nem csupán az érzelmi töltete, hanem az egyszerűsége miatt is fontos eleme egy előadásnak vagy prezentációnak.
Zsuzsanna már jelezte a korábbi bejegyzésemben, hogy egy előadást, egy prezentációt érdemes a hallgatóságra szabni. Leírva nagyon jól hangzik, mégis sokan küszködnek a végrehajtással. A hangsúly azon van, hogy minél könnyebben értse meg a hallgatóság, a közönség, amit én mondani szeretnék.
Ha autószerelők kérnek fel egy orvost előadásra egészségügyi témában és az illető folyamatosan az emberi szervek latin elnevezésével zsonglőrködik, akkor nem fog átmenni az üzenet. Azért nem, mert a hallgatóságnak nincs meg az a tárgyi tudása, ami az előadónak megvan; így a résztvevők egy idő után feladják.
Így még azok az információk, javaslatok is elvesznek, amiket egyébként megfelelő tolmácsolással és egyszerűen magyarázva magukkal tudtak volna vinni a hallgatók. Ha ugyanezt kettős tömegű lendkerékkel, részecskeszűrővel és közvetlen befecskendezéssel mondja el, azonnal megnyeri a közönséget. És lehet, hogy legközelebb is őt hívják meg.
A gazdasági elemzésben tapasztaltam azt, hogy még a közgazdász végzettségű pénzügyi vezetők, ügyvezetők számára is gondot okoz a szakzsargonnal teletűzdelt előadás megértése. Nem azért, mert nem értenek hozzá, hanem azért, mert nem ebben vannak nap mint nap. Ami az elemzőnek egyértelmű, evidens; az a hallgatónak sokszor érthetetlen, nehezen emészthető.
Amikor felmerül a kérdés, hogy mi lesz az adott év végi EUR/HUF-árfolyam, akkor a résztvevőket általában nem érdekli a hazai és nemzetközi monetáris és fiskális politika. Ők egy számot vagy egy tartományt szeretnének hallani. Amivel ők is tudnak az éves tervezésben vagy a napi működésben kalkulálni. A többi az csak a köret, a díszítés; ami hamar feledésbe merül.
A gyerek vagy a kutya említése, a szakmai témával párhuzamba állítása azért működik nagyon jól, mert sokan tudnak vele azonosulni. Egyrészt mindenki volt gyerek, másrészt hallgatóságtól függően szülők is lehetnek a résztvevők. Az összekent fal, a csíkos pelenka, a kinőtt cipők, az első mondatok vagy éppen a szabálykövetés olyan példák, amivel könnyen tudnak azonosulni a hallgatók. Én szeretek élőben előadni, mert rögtön kapok visszajelzést a közönségtől, hogy mennyire fáradtak, befogadóak. És rögtön érződik, ha nem vagyunk egy hullámhosszon.
Meg lehet tartani egy előadást úgy is, hogy valaki nem foglalkozik a közönséggel. Aki viszont energiát tesz a testre szabott mondandó megalkotásába, az ő nyelvükön beszélni; annak biztosan nyert ügye van. Nekem hosszú évek kellettek ahhoz, hogy ezt megértsem és a saját bőrömön tapasztaltam a különbséget. Mert ezt érzi és meg is hálálja a közönség.
(a kép a pixabay oldalról származik)
akoskuti hozzászólásai