– Magatartás: jó. Szorgalom: példás – sorolta Zoli a Kréta rendszerbe könyvelt jegyeket, miközben a reggeli kávét szürcsöltük a konyhapultra támaszkodva.
– Nekem is? – kérdezte Tomi, a kisebbik fiú a családban.
– Neked is ugyanez, Tomi. Olyan, mintha ebben az iskolában a fiúk nem kaphatnának példásat szorgalomból – tette hozzá Zoli.
– Naaa, ugyeee apa, mióta mondom ezt neked! – fakadt ki Bence, a nagyobbik fiú.

A beszélgetés zajlott tovább, de ahogy kortyoltam megint a cappuccino-ból, hirtelen bevillant valami. A magatartás és a szorgalom jegyek sokszor irigységet, értetlenséget, keserűséget okoznak a szülőknek és a gyerekeknek. A határok nem tiszták, könnyen keverednek a szubjektív és objektív elemek az értékelésben.

Pedig a rendszernek nem intünk búcsút az iskolai ballagással. Számos munkáltatónál visszatér új köntösben a teljesítményértékelés formájában. A rendszer lényege, hogy a vezetők a csapattagokkal közösen megállapodnak az éves feladattervben és év folyamán többször áttekintik, igazítják a célkiírást. A vezető pedig év végén értékeli, hogy az illető mit (szorgalom) és hogyan (magatartás) végzett el az év folyamán.

Tapasztalatom szerint itt sem maga a rendszer okozza a problémát, hanem az, hogy a kiírások néha pontatlanok, az elvárások nem tiszták, és a kiértékelés során sem mindig valósul meg a következetesség. Vagyis a kényelmetlenség részben a kommunikációból és a hiányzó visszacsatolásokból fakad.

– Már megérte eljönnöm hozzád Zoli – foglaltam össze mosolyogva a gondolatmenetem, mire Zoli csak annyi mondott nevetve: – Szívesen, máskor is adunk ötletet. Még szerencse, hogy a tavaszi szünetben nem kért senki tréninget vagy egyeztetést, így volt időm ellátogatni Zoliékhoz. Feltöltődni. Ihletet meríteni.