Miért voltál bizonytalan a színpadon? – kérdeztem egy híres magyar befektetőtől, aki nemrég a BÉT (Budapesti Értéktőzsde) egyik konferenciáján adott elő. Felhúzta a szemöldökét, másodpercekig csak nézett rám, nem értette a kérdésem. Majd visszakérdezett: miért, bizonytalannak tűntem?

Igen, az összkép nem volt meggyőző – vágtam rá csípőből. És aztán ki is fejtettem neki, hogy miért. A mondandója zseniális volt, egyszerűen és érthetően magyarázta el, hogy épp min dolgozott együtt a partnereivel – egy befektetési sztorihoz keresett partnereket.
Az előadásában megvolt a logikai ív, hagyott teret az érzelmeknek, illetve a személyes élményeknek. Ha nem látom élőben, ha csak hallom a rádióban; azonnal rábíztam volna minden megtakarításom – gondolkodás nélkül.

Akkor mégis mi nem stimmelt? A színpadi megjelenése. A beszéde közben folyamatosan fel-alá járkált a színpadon, alig állt meg egy pár másodpercre pihenni. A közönség nagy részét ez nem zavarta, de nekem evidens volt, hogy bizonytalan.

Miért is baj ez? Mert később sem derült ki, hogy mi volt ennek az oka. Nem mindegy, hogy a befektetési sztorival kapcsolatban bizonytalan és azért járkál fel-alá; vagy egyszerűen csak a színpadi rutin hiányzik és emiatt nem volt kiegyensúlyozott. Mindegy, hogy mi az ok, a végeredmény ugyanaz. Az összkép nem jó, hiába zseniális az, amit mondott. Mert az, ahogyan mondta, az nagyon nem volt jó.

A bizonytalanság egy olyan bizalmi viszonyban mint a befektetések világa, ritkán vezet jó eredményre. És ebben az esetben pontosan ez történt. NEm sokkal később kiderült, hogy lényegesen kevesebb befektetőt mozgatott meg a sztori és a vártnál rosszabb pénzügyi keretek alakultak ki. Hogy az előadásmód miatt vagy más okból, az talán sosem derül ki. Az viszont biztos, hogy ebben a történetben egy finomítás, egy igazítás elmaradt.

Épp ezért fontos, hogy aki kiáll és szerepel, az az előadásban is megtalálja a komfortérzetet. Lehet és kell is gyakorolni, egy-egy szituációt többször eljátszani vagy akár őszintén bevallani az előadás elején, hogy az előadó izgul. Ezért még senkinek sem harapták le a fejét, sőt, érdemben közelebb hozza az előadót és a közönséget egy ilyen mondat.

Vagy akár le is lehet ülni a színpad egy pontjára és onnan beszélni. Lehet, hogy egyeseket zavar, de ezzel szinkronba lehet hozni a tartalmat és a formát, az összkép meggyőző lesz. Mert nagyon kevesen születtek hordóval a talpuk alatt.