Na, milyen volt a csónakázás? – kérdezte Soponyai Géza két évvel ezelőtt egy vitorlásverseny után, amikor hazafele mellénk ért a hajójával. Annyira meglepődtünk a kérdésén, azaz, hogy ilyen közvetlen volt velünk, hogy másodpercekig nem jutottunk szóhoz.
Ő is érezte, hogy kínos a csend, így próbálta menteni a helyzetet: “beszélhetünk másról is, csak gondoltam megvitatjuk, ha már mindketten jövünk haza a versenyről” -tette hozzá. Én nagyon röhögtem Sopin.

Most épp egy adriai vitorlásversenyen vagyok, ülünk a lavórban és keressük a szelet; szóval van időm. Magán a versenyen több csapat vesz részt, több hajóval és a két futam között volt egy szabadnapunk tegnap. Volt idő bandázni másokkal, amit különösen élvezek, mert szeretek új emberekkel lehet megismerkedni. Egy kicsit mindenki máshogy látja a világot, máshogy értelmezi, és megint kaptam egy megerősítést, hogy nagyon ritkán fekete-fehér a világ.

Ami viszont mindenkire igaz szerintem, az a figyelem. Az emberek szeretik, ha érdeklődnek irántuk, ha fontosnak érzik magukat, ha a számukra komfortos témákban szerepelhetnek. Ez egy közösség, egy társaság tagjainak kötődését erősíti, szorosabbá válik a kapcsolat.

Vannak azonban olyan személyek, akik ebben a szereplési vágyban nem keresik vagy nem találják az egyensúlyt. Tegnap egy másik csapat tagjával egy órát beszélgettem. Mármint bruttó egy órát, mert ebből kb. 58 perc volt amíg őt hallgattam és 2 perc, amíg én beszéltem, amíg rám figyelt.

Ez egyszer-egyszer belefér, de ha valaki konzisztensen nem érdeklődik irántam, csak arra használ, hogy meghallgassa valaki, akkor nagyon hamar elveszítem az érdeklődésem. Volt már ebből vitám, volt már ebből szakítás, de összeségében jobban jártam. Hiszen azok társaságát keresem, akiket érdeklem, akiknek fontos vagyok, azokra én is szívesen szánok időt. Szerencsére egyre több ilyen ember van körülöttem.

És a dilemma? Hogy melyik embernél mi a fontosabb nekem. Az én igazam, a saját igazságérzetem vagy a kapcsolat fennmaradása és esetleges elmélyülése. Én úgy látom, párszor érdemes felhívni a beszélgetőpartnerek figyelmét, ha eltolódik a beszélgetés és monológba vált át. Nem érdemes rögtön kukázni valakit, mert épp nem volt nyitott rám. Mert lehet, hogy csak rossz napja volt. Vagy nem volt elég egyértelmű a visszajelzésem.