Elektromos rollereket böngészek napok óta, de minél több időt töltök a kutatással, annál inkább elveszem a részletekben. Jó az erősebb motor és a nagyobb akkumulátor; de az a gép, ami egy töltéssel elmegy 40-50 kilométert, dinamikus gyorsul és vészhelyzetben meg is áll, az legalább 25kg tömegű. Tavaly már volt egy rollerem, ami csak 13 kg-ot nyomott, de néha azt is kézben kellett vinni a lépcsőn. Szóval pontosan tudom, hogy mekkora szívás egy minden tekintetben jó rollert találni.

Városba nem érdemes túl erős motorral rendelkező rollert venni, mert nagyon sokszor kell váratlanul megállni. Egyrészt a gyalogosok nem figyelnek a rolleresekre (és viszont), másrészt az autósok nem látnak a tükörben. Nekem egy hónap alatt kétszer volt olyan esetem, hogy index nélkül vágott elém az autó. Egyszer egy centire álltam meg előtte, a második alkalommal a motorháztetőn landoltam érdemi sérülés nélkül.

A rollerek esetében a legegyszerűbb modell már 100 ezer forint alatt elérhető, míg egy combosabb gép 2 millió forintnál is többe kerül. Amikor megveszed a rollert, akkor végiggondolod, hogy mennyit fogod használni. Lehet, hogy azt tervezed, hogy mindennap ezzel mész munkába, majd következő nap kirúgnak. Vagy jön egy pandémia, otthon maradsz és nem is használod a rollert. Vagy 10km rollerezés után balesetezel és hónapokig, évekig nem használod a gépet. De közben kiadtál rá több százezer forintot, hogy benne legyen az erősebb motor, a nagyobb akku, a világítás, az extra felfüggesztés. Hogy valójában megérte-e a felár az alapmodellhez képest, az már csak a használat közben derül ki.

A felár valójában egy opció, amit megvehetsz jó drágán. De mi is az az opció? A pénzügyi világban az opció egy olyan jogot testesít meg, amellyel egy későbbi időpontban vagy időszakban élhetsz. Lehet opciód arra, hogy egy konkrét terméket 100 egységért vásárolj meg. Ennek az opciónak akkor van igazán nagy értéke, ha abban a bizonyos későbbi időpontban vagy időszakban a termék 120, 150 vagy akár ennél több egységbe kerül.

Ha csak 80 egység lenne az ára, akkor ebben az időszakban az opció értéktelen lenne, hiszen a piacon olcsóbban megvehető a termék. A valós helyzet ennél bonyolultabb, a mostani gondolatmenethez azonban bőven elegendő ennyit érteni az opciókról.

Azaz, amit a 2 milliós gép jelent a 100 ezres alapgéphez képest, az valójában egy elképesztően drága opció. Opció, hogy gyorsabb legyél, kevesebbszer kelljen töltened az akkumulátort, gyorsabban állj meg, jobban látszódj és kényelmesebb legyen a roller. Mindez azonban csak akkor releváns, ha ki is használod az adott tulajdonságokat. Ha megveszed a rollert, mész vele kért kört, lerakod a garázsba, majd évekkel később egy lomtalanításnál szanálod vagy eladod; akkor valójában nem éltél a drágán megvett opcióddal, illetve a plusz tulajdonságok nyújtotta örömmel.

Az opciók aranybányájának az autók tekinthetők. Egyes felmérések szerint az autók átlagosan az élettartamuk több, mint 90%-át állva töltik. Azaz, ha 10 évig tervez valaki egy autót birtokolni, akkor átlagosan 9 évig nem is fog az autóban ülni. Ehhez képest a 8-as sorozatú BMW árlistájában 32 oldalból 18 oldalt tesznek ki a megrendelhető extrák.

Egy ilyen autónál az 1 milliós karbontetőnél is rezeg a léc, hogy megéri-e. A leírás alapján ez csökkenti a tömeget, lejjebb kerül az autó tömegközéppontja, így sportosabb lesz az autó és valamelyest csökkenhet a fogyasztás is. Ugyanakkor a 472 ezres tetőkárpitnál már komoly megfontolást igényel, hogy ennek elhagyása mekkora élvezeti veszteséget jelentene.

Szintén erősen kérdéses, hogy a 184 lóerős 520i-hez képest a 340 lóerős 540i megéri-e a 3,6 millió forintos felárat? Vajon az autózás során hányszor lesz igazán szükség arra a plusz nyomatékra és teljesítményre, amit a nagyobb motor biztosít?

Az autóvásárlásnál, a roller vagy egyéb nagyértékű műszaki cikk vásárlásánál is előszeretettel hivatkoznak az eladók pozitív élményekre, eseményekre, amelyek a termékhez kötődnek. Nem mellékes, hogy általában az értékesítők is érdekeltek a drágább termékek eladásában, illetve a minél több extra értékesítésében. Ez utóbbinál gyakori eszköz a kombinált ajánlat adása, azaz amikor minél több extrát rendelsz meg, annál lejjebb megy a teljes ár.

Ilyenkor könnyű az anchoring bias csapdájába esni: ebben a szituációban ez azt jelenti, hogy az extrák listaárához viszonyítjuk a kedvezményt. Emellett fontos tényező még a loss aversion, azaz az attól való félelem, hogy egy extra mellőzése egy későbbi időpontban valamikor rettenetes nagy hátrány éri az embert.

Nem ritka eset, hogy az értékesítők jövőbeli hátránynak tüntetik fel, ha egy barát, egy családtag, egy üzleti partner beszól azért, mert éppen nincs üléshűtés, ültetett futómű vagy 32 hangszórós hangrendszer egy autóban. Mindezen extrák valójában olyan opciókat jelentenek, amelyeket lehet, hogy soha nem is veszünk igénybe. Könnyen lehet, hogy az üléshűtést évente kétszer használod majd; így az érte kifizetett 346 ezer forint nem biztos, hogy a legjobb helyen landolt.

A mindennapokban is tele vagyunk opciókkal. A Telekom Magenta1 csomagja például extra kedvezményt ad, ha a 2 gigabites internet mellé telefont és TV-t is veszel. Pedig lehet, hogy nem is tévézel. Ám mit szólnak majd a haverok, ha egyszer átjönnek hozzád és nem lehet nézni a BL-meccset a tévén? Vagy a pletykás barátnők érkeznek és éppen nem lehet megnézni a Bridgerton-család legújabb évadát? Mindezt elkerülvén inkább kifizeted a nagyobb csomag díját; nagy valószínűséggel feleslegesen.

Ugyanez a helyzet a bankszámládnál, a telefonszámládnál, ahol aligha tudod megsaccolni előre, hogy mennyi lesz a forgalmad. Ezért biztonsági okokból a drágább, nagyobb kereteket biztosító csomagot választod. A havi 275 perces beszédlimit átlépése kellemetlen érzés, mert azonnal számlázza a szolgáltató az extra költséget, te pedig nem számoltál ilyennel, ezért frusztrált leszel. Az viszont már nem fáj, hogy havonta dupla annyit fizetsz azért, hogy korlátlan csomagod legyen és elkerüld a pluszköltség feszítő érzését.

Éves kondibérlet, éves fürdőbelépő, betegség- és balesetbiztosítás és még sorolhatnám, ahol vélhetően nagyon kevés ember jár jól felhasználói oldalon, a vásárlók többsége pedig vélhetően nem is használja ki ezeket. Különbözőek vagyunk és mindenki másképp reagál a vesztségre, a pluszköltségre. Mégis, akkor mi a teendő?

Legalább egyszer azonban érdemes átgondolni, vajon tényleg minden extrát bele kell-e pakolni az autóba, kell-e a 2 gigabites net, amikor a legtöbbször elég lenne a 250 Mbit is. A rolleremnél végül a tömeg lett a fontosabb szempont, így a kisebb akkus verziót választottam. Emiatt többet kell majd töltenem, de 30%-kal kevesebbe is került.

Az így megspórolt összegeket pedig arra lehet költeni, ami valóban fontos (magadra, barátaidra, családra, párodra). Vagy megtakarítani. Főleg ilyen kamatkörnyezetben.