Amerikából jöttem, mesterségem címere. Emlékszel még erre a játékra? Gyerekkoromban nagyon szerettem, mert sokat nevettünk közben; főleg, amikor a legegyszerűbb szavak nem jutottak az eszembe. A játékban az egyik fél egy tetszőleges foglalkozást, munkát talál ki; kezdéskor pedig ennek a szónak az első és utolsó betűjét közli a másik féllel. A játék célja, hogy rövid idő alatt el kell mutogatni a másiknak ezt a mesterséget vagy foglalkozást. Lényegében az Activity gyerekkori, fapados verziójáról van szó.
Játsszunk most egy ilyen játékot, de egy kicsit megcsavarva. Képzeld el Ernőt! Ernő 47 éves, jó kedélyű, nyílt, őszinte, barátságos és nagyon sokat beszél (egy kis tájszólása is van). Diplomás, vidéken lakik, gyakran kopott ruhákat hord, cipő helyett pedig szívesebben jár gumicsizmában. Ha vendégségbe mész hozzá, akkor már az ajtóban megkínál a házipálinkával.
Mindezek alapján szerinted mi Ernő foglalkozása?
- építészmérnök;
- mezőgazdasági szakember.
A nyakamat teszem rá, hogy a 2-est választottad. Vajon miért? Azért, mert rokoni, baráti vagy akár munkakapcsolat révén olyan emberekkel találkoztál az agráriumban, akikre a fenti leírás kisebb vagy nagyobb mértékben passzolt. Pedig a legfrissebb adatok alapján Magyarországon négyszer annyian rendelkeznek műszaki, ipari diplomával, mint agrár- és állatorvosi diplomával. Tehát négyszer nagyobb az esélye annak, hogy Ernő építészmérnök, ám a fenti felsorolás alapján azok az emlékek, minták aktiválódtak az agyadban, amelyek arra sarkalltak, hogy a 2-est jelöld meg.
Gyorsítósávon az agy
Miért tréfált meg az agyad? Már a confirmation bias-nál is utaltam rá, hogy a mindennapi döntéshozatalban az agy egyszerűsít, párhuzamokat von, hasonlóságokat keres, ami csökkenti a szükséges ráfordítás és a gondolkodási idő mértékét. Ebben az esetben is túlélési, azaz evolúciós szempontból. Például ha az ősember hallotta, hogy pár méterre tőle vicsorít egy vadállat, fújtat, esetleg ordít, netén az állat még a falkáját is hívta, az nagyon erős ösztönzés volt arra, hogy meneküljön. Hiszen korábbi tapasztalatok, minták alapján elég nagy volt az esélye, hogy az ősember azt a napot nem éli túl.
Ezt a jelenséget representativeness bias-nek, azaz megjelenési, előfordulási torzításnak nevezi a szakirodalom Kahneman és Tversky 1973-as tanulmánya alapján. A kísérleteikben személyiségjegyekkel, illetve egyéb mutatókkal dolgoztak, a fő üzenet az volt, hogy az agy a gyors döntéshozatal, a túlélés szempontjából mintákkal, skatulyákkal dolgozik. Ez sok esetben életmentő, ám máskor kontraproduktív.
„Na, már megint a köcsög BMW-s!”
Kedvenc példám erre a BMW-sek megítélése. Nagyon sok ismerősömtől hallom, olvasom a fórumokon, illetve látom az utakon, hogy egyesek a bömösben ülve nem indexelnek vagy éppen figyelmen kívül hagyják a záróvonalat. Emiatt kialakult az autósokban egy olyan nézet, hogy a BMW-sek óriási bunkók és közveszélyesen vezetnek.
Megnéztem, hogy 2020-ban mely autómárkák voltak érintettek a hazai autóbalesetekben és egészen más a valóság. Négy nagy biztosító adatai alapján az utakon még autószám-arányosan sem a BMW-k állnak a baleseti statisztikák élén, miközben a Ford és a Toyota áll a dobogó tetején.
Azaz, ha kizárólag a tényeket nézzük, akkor egyáltalán nem igaz, hogy a BMW-t vezetők közveszélyt jelentenének az utakon. A teljes képet egyébként akkor látnánk, ha nem csak négy biztosítót és nem csak egy évet néznénk. Mindez azonban nem változtat az üzeneten: a tapasztalat, a megérzés nem feltétlenül esik egybe a valósággal.
Megmondta a horoszkópom!
Ugyanezen az elven működik a skatulyázás, illetve az előítélet; amikor néhány külső tulajdonsághoz olyan belső vagy egyéb tulajdonságokat kapcsolsz, amelyekkel a múltban találkoztál, pl. a budapestiek lekezelők a vidékiekkel, az iPhone-osok sznobok, a Hublot a kisebbségi komplexus kompenzálása. Amelyek lehet, hogy igazak egy-egy személyre, de nem feltétlenül igazak a sokaságra, azaz a teljes lakosságra, népességre nézve.
Ennek továbbgondolásaként születtet meg a horoszkópok ötlete. Egyrészt amikor a horoszkópokat megszerkesztik, akkor nem előretekintenek, nem a jövőt jósolják meg; hanem korábbi, kutatások, kísérletek eredményei alapján kerestek olyan tulajdonságokat, amelyek egy-egy időszak szülötteire jobban jellemzők. És ezek alapján lehetett a 12 skatulyát megalkotni. Önmagában a skatulyázás nem működne, a horoszkóp mint szolgáltatás terjedéséhez, ismertségének növeléséhez kell a confirmation bias is, hogy az egyébként megvalósult, beigazolódott jóslatot megoszd másokkal. Apropó, hallottál már olyat, amikor azt mondta valaki, hogy nem jött be, amit a horoszkópja mondott?
A BMW-s példa alapján számos más terméket, szolgáltatást lehet vizsgálni, ahol a mintanagyság miatt vonhatsz le téves következtetést. Például ha nőként megkérdezed a barátnőidet, hogy a Mac rúzsokat szeretik-e Magyarországon és 14-ből 11-en azt mondják közülük, hogy igen; akkor ebből azt a következtetést vonod le, hogy a többség itthon szereti a Mac rúzsokat. Pedig lehet, hogy az 5,1 millió hazai nő 50%-a nem szereti a Mac rúzsokat, azaz a kis mintanagyságod alapján teljesen fals képet alkottál a hazai fogyasztói szokásokról.
A representativeness bias, illetve a skatulyázás ellen nagyon egyszerűen lehet védekezni. Egyrészt minden embert önállóan kell értékelni a korábbi tapasztalataidtól függetlenül. Másrészt ha valamilyen felméréssel, kutatással találkozol, akkor jusson eszedbe a minta nagysága, illetve annak reprezentatív volta. Csak így kaphatsz megbízható és valós képet, amelyet érdemben fel tudsz használni egy döntéshozatalban.
akoskuti hozzászólásai