Ilyenkor csak néhány órád van dönteni, mert a tévesen árazott repjegyeket a légitársaság vagy az utazásközvetítő igyekszik mielőbb eltüntetni a rendszerből. Ha nincs szerencséd, akkor a légitársaság törli a jegyed és heteket kell telefonálni, e-mailezni, mire visszakapod a pénzed. Az első néhány ilyen repjegyről lemaradtam és ezért nagyon bosszús voltam (majd erről az érzésről is lesz ám blog).
Aztán rájöttem, hogy csavarni kell a történeten és az utazási bakancslistát úgy kell összeállítani, hogy legyen rajta minden olyan célpont, ahova el akarok jutni. És ha megjelenik egy tévesen árazott repjegy, akkor azonnal le kell csapni rá és elég utána bíbelődni a részletekkel (összerakni a programokat és a szállásokat). Ezzel a stratégiával lett 151 ezer forintért Budapest-Sydney, 69 ezer forintért Budapest-Los Angeles vagy éppen 66 ezer forintért Bécs-Új Delhi retúrjegyem; a jegyek megvásárláskor pedig őrületes eufóriát éltem át.
Az érem másik oldala
290 ezer repült kilométerrel a hátam mögött már máshogy fest a történet, ugyanis ami papíron jól mutatott, az könnyen borult. Los Angelesből hazafelé közel 7 óra volt a transzfer Torontóban, ami még a lounge-ban is gyötrelmes volt. A Bécs-Abu Dhabi-Új Delhi útvonalon az Etihad kavart be és szervezték át az utat. Így odafelé Belgrádon, hazafelé pedig Berlinen keresztül vittek, azaz egy komplett csillagtúrává vált az utazás.
A Bécs-Belgrádon egy közel 40 éves 737-est tettek be, amiből útközben olyan hangok jöttek, hogy másfél óra alatt rekordot döntöttem a miatyánkból (pedig nem is vagyok megkeresztelve). Az Abu Dhabi-Berlinen az Air Berlin rakott be egy olyan Airbust, mintha az emberek lapra szerelt IKEA-bútorok lettek volna, sehogyan sem lehetett elférni (nem, nem csak ezért mentek csődbe).
Másrészt egy jól összerakott (nem irodás) utazás esetében a repülőjegy csak 15-20%-át teszi ki a teljes költségeknek. Azaz csak a költségeket tekintve olyan nagyon sokat nem is nyertem ezeken az error fare repülőjegyeken. Élményekben, sztorikban, emberekben azonban mindenképpen gazdagodtam és ma sem csinálnám másképp.
Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az error fare jegyek nem a fán teremnek. Folyamatosan figyelni kell az oldalakat; sőt, ha megjelenik egy érdekes ajánlat, akkor az induló- és célállomásokkal, illetve az időpontokkal is játszani kell. Mert nagyon ritkán adódik az, hogy adott napon, adott útvonalon lesz error fare.
Mennyit időt szánjunk rá?
Itt jön a képbe Robert Kiyosaki, egész pontosan a Gazdag Papa, Szegény Papa című könyve. Ebben is leírja, hogy mikor, mivel, mennyit érdemes foglalkozni. Ha pl. alkalmazott vagy és a nettó órabéred 2000 forint, akkor megéri néhány órát áldoznod arra, hogy az olcsó repülőjegyeket böngészd és mondjuk 10 órányi netes kutatást követően 180 ezer forint helyett 60 ezer forintért vedd meg a kinézett repülőjegyet. De ha felsővezető vagy vagy éppen vállalkozó, akkor az órabéred már lényegesen magasabb és egész egyszerűen nem éri meg ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, ha egyébként egy új szerződés, egy új üzleti ötlet ennek többszörösével kecsegtet.
A Candy Crush Sagában haladhatsz lassan, de ha kinyitod a bukszád, szinteket ugorhatsz át és megspórolod a várakozási időt. Egy stratégiai vagy fantasy játékban, főleg a mobilos verziókban előszeretettel használják a jellem vagy a karakter fejlesztésének lehetőségét. Minél több időt töltesz a játékkal, annál több adatuk lesz rólad és annál értékesebb leszel a számukra. Viszont azért, hogy te is jól érezd magad, vagy az időddel vagy a pénzeddel kell fizetni.
Szabadidő vs. munkaidő
És egy nem repülős példa: az együtt lakó párok esetében örök dilemma, hogy maguk takarítsanak vagy legyen takarítónőjük. A szociális háttér és a családi hagyományok mellett itt is belép az idő/pénz átváltás: ha kettejüknek a komplett lakás/ház takarítása 12 órát vesz igénybe és ők 12 óra alatt a takarítónő díjának többszörösét keresik meg, akkor nem érdemes maguknak takarítani. Főleg nem kell akkor, ha a takarítás amúgy hétvégére, azaz a szabadidőre esne.
Persze vannak olyanok, akik a bogarászást, a házimunkát élvezik ezt és hobbi szinten is űzik (én is ilyen voltam), de ez is csak addig motiváló, amíg nem lesz olyan magas az alternatívaköltség, hogy egyszerűbb dolgozni, vinni a vállalkozást és megvenni simán a szükséges repülőjegyet.
Nem is beszélve arról, hogy nincs garancia arra, hogy pontosan arra az utazási célpontra és arra az időpontra találsz egy jegyet, amire egyébként szerettél volna. Tehát esküvőre, más esküvőjére, születésnapra vagy ilyen alkalmakra nem érdemes nagyon ráfeszülni és időt tölteni az error fare keresésével.
Azaz az érme egyik oldala, hogy jól hangzik és irigylésre méltó, ha valaki error fare-rel utazik, de ilyenkor kérdezd meg nyugodtan, hogy mennyi időt töltött vele. És könnyen lehet, hogy napok, hetek mentek el vele. De az ugye nem fáj, mert nem terheli a pénztárcát, nincs látható nyoma. Pedig van. Az időddel fizettél érte.
akoskuti hozzászólásai