1-2-3-4-5: ezek a számok szerepeltek életem első lottószelvényén 5 éves koromban. De hogy lehet ilyen hülye számokat bejelölni?? – kérdezte anyám a lottózóban, amikor kezébe vette a szelvényem. Apám persze rögtön a védelmébe vett, azt hajtogatta, hogy ha ez a kívánságom, akkor nyugodtan játsszam meg ezeket a számokat. Ezután még negyedóráig vitatkoztak egymással a szüleim, mindketten duzzogtak, de végül feladhattam ezekkel a számokkal a szelvényt. Egyébként kettesem lett, de a sztori soha többé nem került elő a családi beszélgetésekben.
De mégis miért vitatkoztak a szüleim? És én miért ragaszkodtam a saját számaimhoz? Ellen Langer 1975-ös tanulmánya pont ezekre a kérdésekre ad választ. Langer szerint azokban a helyzetekben, ahol van döntési pont és van bizonytalanság a kimenetelek, az agyunk hajlamos megtréfálni bennünket. A gyakorlatban a pozitív kimenetelt szeretjük saját döntésük eredményeként feltüntetni, míg a negatív kimenetelt a balszerencsére fogni. Ezért van például az, hogy akik lottóznak, azok nagyon szívesen játszanak fix számokkal. Ha nyernek, akkor az azért volt, mert jó számokat választottak, ha vesztettek, akkor egyszerűen Fortuna rosszul végezte a dolgát.
Higgadt fejjel végiggondolva egyrészt eleve felesleges lottózni, másrészt ugyanakkora eséllyel lehet az 1-2-3-4-5 számsorozattal ötös találatunk, mint a 86-87-88-89-90 sorozattal. De nyugodtan kérdezzétek meg a családtagokat, barátokat, hogy kik játszanak gépi játékot; azaz olyan verziót, amikor véletlenszerűen adja a gép a számokat. Sejtésem szerint nem sokan, a többség mégis ragaszkodik a szerencseszámokhoz.
A kutatások egyéb érdekességekre is rávilágítottak: akik a kaszinóban kockáznak, azok csak alig lendítik meg a kockákat, ha alacsony értékeket szeretnének és durván megküldik azokat, ha magas számokat akarnak. Valójában teljesen véletlenszerűen esnek a kockák az asztalon, főleg Vegasban, ahol rendszeresen ellenőrzik és cserélik is azokat. Mégis úgy érzik a játékosok, hogy személyesen tudják kontrollálni a dobás végeredményét.
Ugyanez volt a helyzet, amikor brókerekkel dolgoztam együtt. Nap mint nap hallottam, hogy Kovács úr, megint nyertünk az euró/forinton vagy bejött az OTP-ügyletünk. És persze azt is, hogy Szabó úr sajnos vesztett az euró/dollár sztorin. Ugye ismerős a mondás; gondnak, bajnak nincs gazdája.
A szakirodalom ezt a hatást, ezt a tulajdonságot Langer nyomán a kontroll illúziójának, fikciójának nevezi (illusion of control), amelynek szintén van evolúciós háttere. A legegyszerűbb példa az ősember esőtánca, amely pusztán a véletlennek köszönhetően eredményezett zivatart vagy esőt, hiszen egyetlen komplex és egyébként pazar tánc sem tudja megváltoztatni a párolgás vagy a légmozgások fizikai folyamatait. Mégis a rituálé azt az érzetet keltette, hogy az emberi cselekvés kontrollálja a természet erőit.
Az illúzió a mindennapokban is velünk van. Az Egyesült Államokban 1990-ben fogadták el a mozgássérültek életét támogató törvényt (Americans with Disabilities Act), amelybe bekerült egy nagyon érdekes passzus. A kerekesszékkel közlekedők életet szem előtt tartva előírták a liftgyártóknak, hogy az egyes emeleteken minimum mennyi ideig kell nyitva lennie az ajtóknak.
Mi lett a törvény eredménye? Gyakorlatilag kikötötték az ajtózáró gombot a liftekben. Persze a gombot meghagyták magán a panelen, mert így a liftezők számára megmaradt az érzés, az illúzió, hogy az ajtók záródását ők kontrollálják. Valójában azonban teljesen feleslegesen nyomogatják ezeket a gombokat a legtöbb liftben, mert nincs érdemi hatása. Legfeljebb a liftezők stresszét csökkenti. Ugyanez a helyzet a kabalákkal, szerencsét hozó figurákkal, mütyürökkel, medálokkal is; amelyeknek sokan különleges hatást tulajdonítanak.
Mindezek alapvetően a bizonytalanság leküzdését szolgálják, pedig valójában nagyon kevés dolgot tudunk igazán kontrollálni. A gyerekeink, a beosztottaink, a párunk vagy a szüleink viselkedését akármennyire szeretnénk, de sosem tudjuk teljes mértékben irányítani. Valójában a saját érzelmeinket, sőt a saját testünket sem tudjuk teljesen kontrollálni. Ha ez így lenne, akkor például egyik pillanatról a másikra megszüntethetnénk minden aggodalmunkat vagy éppen dönthetnénk úgy, hogy pár hétig mellőzzük az alvást.
A kontroll illúzióját nehéz elengedni (#controlfreak), de a nyugodt, higgadt fejjel való gondolkodás, illetve a tények, adatok megismerése és számbavétele érdemben segít abban, hogy a földön járjunk és ne ringassuk magunkat álomba.
akoskuti hozzászólásai